MICIMACKÓ LÁTOGATÁSA

 

            Egy nap Micimackó elutazott Nagyenyedre, mert Kanga sokat mesélt A Bethlen Gábor Kollégiumról, és már nagyon várta, hogy megnézhesse. Izgult, hogy vajon ilyen későn nyitva van-e a kapu.

-        Vajon még nyitva van?

Nem volt nyitva, ezért megpróbálta a másik két ajtót.

-        Hurrá, kinyílt!  - ujjongott Micimackó.

Bement. Látott még egy ajtót, amire az volt ráírva: „Csakis aláírt engedéllyel lehet kimenni.”

-        Jaj, de nekem nincs engedélyem, sőt még aláírt sem. Kopogok, és megkérdem, hogy bemehetek-e?

-        Bemehetek?

-        Persze – feleltek neki.

Micimackó bement, aztán egy hosszú folyosón találta magát, előtte meg egy lépcsősorral. Felment. Több lépcsőt is meg kellett mászni, de nem volt unalmas, mert a falon képek sorakoztak, a kollégium diákjaival és tanáraival, közben olvasgatta a tanárok nevét:

-        Krizbai Jenő igazgató, László Enikő tanár, Kerekes Ferenc tanár, Kónya Mária aligazgató… Hű, mennyi tanár és diák!

Eközben felért az utolsó emeletre.

-        Na, most balra vagy jobbra? Jobbra, nem, balra, nem, mégiscsak balra, ecc, pecc, kimehetsz, na mindegy, balra – gondolkozott hangosan Micimackó.

Szóval a nagy gondolkozás után megszületett a döntés: balra. Balra ment, addig nézte az osztálytermeket, amíg neki nem ment valaminek:

-        Mi-minek mentem neki? Azt írja Könnytár. Fura egy iskola, még könnytáruk is van. Ja, nem, Könyvtár!

Kinyitotta az ajtót, merthogy az ajtó volt, és nem könnytár.

Benyitott és körülnézett. Rengeteg könyv sorakozott a magasabbnál magasabb polcokon. Sok pad a terem közepén, jó meleg volt, balra, a sarokban néhány szobor. És jobbra a sok papírhalomból alig kilátszó, vidám, vörös hajú néni, aki éppen valamit irogatott. Micimackó odaballagott, és bemutatkozott.

-        Csókolom, én Micimackó vagyok. Kihez van szerencsém?

-        Én Etelka néni vagyok, a könyvtáros néni, mi járatban vagy errefelé? – kérdezte Etelka néni lágy hangon.

-        Hát, azért, hogy megnézzem a B.G.K.-t, mármint a könyvtárat, egyelőre.

-        Akkor nézz csak körül, olvasgass vagy akár segíthetnél is.

-        Persze, szívesen, Etelka néni. Mit segítsek?

-        A bibliákat és azt a sok mesés és verses kötetet kellene a polcokra rakni.

-        Szóval a versesköteteket balra, a meséseket jobbra, és a bibliákat?

-        Azokat a kispolcokra – felelte Etelka néni.

Közben Micimackó és Etelka néni beszélgettek arról, hogy milyen régi az iskola, kik milyen tanárok…

Ezután Micimackó elköszönt Etelka nénitől, és megnézte az iskola múzeumát, az udvart, a tornakertet és a tornatermet. Micimackó nagyon jól érezte magát, és alig várta, hogy visszatérjen a Százholdas Pagonyba, és elmesélje, mi mindent látott az iskolában.

 

                                                                              Molnár Ilona Sára

                                                                                        VI.B.

 

Error: Unable to read footer file.