Ballagás az Őrhegy alatt

Az iskolaalapító fejedelem bőkezű adományainak köszönhetően ma is rendelkezésre álló hatalmas tornakert lombsátora alatt vett búcsút idén is az ünneplőbe öltözött 109 fős diákcsapat, hogy a közel négy évszázados intézetből kilépve tanúságot tegyen a világban arról, mit kapott alma materétől tudásból, emberségből, becsületből.

A kicsengetést mindig nagy készülődés előzi meg, ennek fénypontja a péntek esti szerenád. A virágdíszbe öltözött kollégium másnap a város, a vidék, mondhatni Erdély figyelmének a központjába kerül. Valóban, Nagyenyed “a világ közepe" lesz egy napra, amikor nem érezzük, hogy a szórványok szórványában élünk. A nevezetes ünnep ezúttal is istentisztelettel kezdődött a református Vártemplomban, Bárócz Huba esperes igehirdetésével. Most a karzat is zsúfolásig megtelt, akárcsak hajdanában. Ezt követte az utolsó, ünnepi osztályfőnöki óra, ahol a szépen feldíszített tantermekben a diákok könnyes szemmel vettek búcsút osztályfőnöküktől. Tizenkét órakor megszólaltak a kollégiumi csengők, a szülők, rokonok, ismerősők és diákok sorfala közt, a hattyús Bethlen-zászló mögött, virágszőnyegen, batyuval a vállukon, énekelve vonultak fel a ballagók a tornakertbe, Bethlen Gábor fehér márványszobra elé, az ünnepség színhelyére. A 2005-ös kicsengetésbe új színt hoztak a XII. A osztályosok, akik az iskola újabbkori történetében első ízben tógába öltözve ballagtak, valósággal elénk varázsolva a hajdani kollégium hangulatát.

A jórészt hagyományos módon lezajlott, nagy gonddal előkészített rendezvényt, mely a Szívemet hozzád emelem kezdetű zsoltárral indult, Kónya Mária aligazgatónő vezette le. Az ünnepi beszédeket jellegzetesen enyedi kicsengetési nóták fogták közre. Rácz Teréz képzős diáklány társai nevében az iskolától és a tanároktól búcsúzott, Fogarasi Annamária megköszönte a szülők áldozatkész munkáját. Ihletett búcsúját így fejezte be: “Nagyenyed a világ közepe, a Bethlen Gábor Kollégium a szórványmagyarság központja volt, van és lesz!" A barátoktól, iskolatársaktól Bartha Imola búcsúzott, majd Polgár Klára Dalma elmondta Osváth Erzsébet Varázstörténet című költeményét. Az ünnepség legfelemelőbb pillanata, amikor a Bethlen-induló dallamára a búcsúzó diákok, mint egy szent lángot, átadják a Bethlen-zászlót az itt maradóknak. Ezután Pálossy Zsuzsanna a kollégium diákjai nevében búcsúzott a távozóktól.

Szőcs Ildikó igazgatóasszony meleg hangú ünnepi beszédét a Példabeszédekből kiemelt idézetre építette: “Az igazak ösvénye pedig olyan, mint a hajnal vidámsága, mely minél tovább halad, annál világosabb lesz, a teljes délig." (4/18.). Beszédének elején hangsúlyozta: "Hiszem, hogy ez nem az út vége, hanem csak egy útszakasz zárult le, és innen tovább indul sok szerteágazó vagy párhuzamosan futó ösvény, mely ismét széles úttá alakulhat." Beszédének egyik újdonsága az volt, hogy közvetlen, baráti hangon szólította meg mind az öt ballagó osztályt, találóan jellemezve a négy év alatt összekovácsolódott kisközösségeket, mindenikben megtalálva az előre mutató értéket. Minden közösség legjobbjait név szerint is megemlítette.

A végzősöknek szánt kollégiumi útravalót Jókai Anna szavaival közvetítette: " A hova nem rajtunk áll / A miért az Isten titka./ A hogyan a mi szabadságunk." Figyelmeztette a ballagókat a nyers valóságra: "a falakon kívül a zajos világ vár rátok, mely sokszor nem engedi, hogy megcsendüljön lelketekben a hang. A magatok körül megteremtett csend a menny szimfóniája, és ha részt vesztek a zenekarában, életre hangol és felcsendül bennetek a Szeretet." Az igazgatóasszony ez alkalommal búcsúzott Olievschi Elena és Simon János nyugalomba vonuló tanároktól is.

A ballagási ünnepség záró részében a legjobb végzős diákokat jutalmazták. Nehéz lenne valamennyit felsorolni, csupán jelezzük, hogy ezúttal is bebizonyosodott: Bethlen Gábor szelleme él és munkál. A legtöbb díjat Polgár Klára Dalma és Fogarasi Annamária győjtötte be. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyre több azoknak a díjaknak a száma, amelyeket egykori tanárok özvegyei, leszármazottai létesítettek a legjobb diákok jutalmazására. Ezek: a Deák Ferenc és Deák Erzsébet-, Molnár Árpád-, Vita Zsigmond-, Fari Palkó László-, Rimbás Viktor- , Deák Fogarasi Elek- és a Juhász Mária-díj. A Múlt–Jövő-díj az országhatáron átnyúló segítő szándék szép példája, amelyet Fekete Ilona, a soltvadkerti Kossuth Lajos Általános és Művészeti Iskola nyugalmazott tanára és igazgatóhelyettese alapított a két intézmény egy évtizedes baráti kapcsolatának megörökítésére, és most másodízben nyújtotta át a történelemből legkiválóbb ballagó diáknak. Elhozta magával férjét, Nagy Gábort és lányát, Anitát, akik áldásos munkájának folytatói lesznek. A Bethlen Alapítvány és a Bethlen Baráti Társaság különdíjait Demény Piroska magyartanár adta át, legtöbbet a Fenichel Sámuel Önképző Kör tagjainak, akik a tanév folyamán számos diplomát szereztek értékes dolgozataikkal rangos hazai és magyarországi megmérettetéseken. Az Inter-Art Művészeti Alapítvány különdíjait Balog István festőművész közvetítette. A Nagyenyedi Református Egyházmegye különdíját Bárócz Huba esperes nyújtotta át, majd az osztályfőnökök a legjobb eredményt elért diákokat jutalmazták.

Hitünk szerint a legszebb erdélyi ballagásból az életbe kilépő több mint száz fiataljára tökéletesen illenek Szentimrei Jenő, egykori enyedi diák sorai: “mi vagyunk a Jelen, ki e vén falak múltjából serkene létre. / Vagyunk új téglarend, kire eljövő évek új emeletje húzódik. / Vagyunk a Híd, / Tegnapok s holnapok partján vakmerőn átívelő. / Vagyunk a mára beérett kalász, kinek magvaiban már/ Új életek csírája piheg. / Új jövendők eleven kezdete." Az isten áldása vigyázza lépteiket!

Józsa Miklós

Error: Unable to read footer file.