Változtak az olvasmányok?

 Mit olvas a mai fiatal, mit olvasott Vita fiatalon?

Simon Zsuzsanna

XI. osztályos tanítóképzős

              

 

„Belőled jöttek a könyvtár-  

  Homályban

Öreg könyvekbe bűvölt szellemek.”

 

Mint tudjuk nem rég volt iskolánkban is az a lehetőség, hogy szavazzunk arra, ki milyen könyvet szeret a legjobban, mit olvas szívesebben.

Azt láthatjuk, hogy napjainkban már nem sokat olvasnak a fiatalok, legtöbben esetleg ponyvaregényeket. A szépirodalmi regények talán, már nem olyan fontosak számukra.

Azonban a Nagy Könyv akció alapján kiderült: melyek a legolvasottabb regények. Ötödik helyen megkaphatjuk a szerintem mindenki által kedvelt Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk, című regényét.

A toplistán az első tíz regény közül öt magyar regény találhatunk: Molnár Ferenc: Pá utcai fiúk (ötödik hely), Szabó Magda: Abigél (hatodik hely), Jókai Mór: Az aranyember (hetedik hely), Gárdonyi Géza: Egri csillagok (nyolcadik hely), Fekete István: Tüskevár (tízedik hely). Észrevehetjük tehát, hogy azért csak olvasnak a mai fiatalok is szépirodalmi könyveket.

Vita Zsigmond sokat írt arról mit olvastak, milyen könyveket adtak ki, és mit nem volt szabad olvasni az ő korában. Ír Hochmeister Mártonról, Burián Pálról, az általunk jól ismert Áprily Lajosról, Móricz Zsigmondról stb.

Mindnek nagyon fontosak voltak a könyvek, az olvasmányok.

A ránk örökített dokumentumokból megtudhatjuk, mit olvasott az 1920-as évek diákja, s külön nyomon követhetjük a fiatal Vita Zsigmond kedvenc olvasmányait.  1924-ben érettségizve Vita Zsigmond sokat olvasott Móricztól, Reményik Sándor verseiből, Tamási Áron-, Kosztolányi- és sok más költő meg író műveit. Láthatjuk, hogy ezek mind olyan írók és költők, akiknek művei napjainkban is a házi olvasmányaink között szerepelnek. A különbség azonban az, hogy a mai fiatalok nem azért olvassák ezeket a műveket, mert szeretnek olvasni (már aki veszi a fáradtságot, hogy elolvassa), hanem azért, mert kötelező. Nagyon kevés olyan tanuló, diák van, aki azért vesz kezébe egy irodalmi könyvet, mert szeret olvasni, mert szereti azt az írót.

Vitának az volt a fontos, hogy egy írónak, költőnek minél több művét ismerje, hiszen ebből a szerző stílusát is közelebbről megfigyelhette.

Most már az a fontos, hogy gyorsan elolvassuk a könyveket, a lényeget tudjuk, hogyha felszólít órán a magyartanár, tudjuk elmondani cselekményét, vagy éppen tudjuk elemezni azt a művet.

Sokan vannak, akik nem olvassák el a műveket: „Minek az? Ott az internet és ott mindent meg lehet kapni”, mondják ők.

Vita számára fontos volt otthoni könyvtárának gyarapítása is. Könyvében elmondja milyen fontos volt számára az is, hogy egy írónak minél több műve meglegyen a személyes könyvespolcán. (Jókainak például 25 munkája sorakozott fel.)

Őszintén bevallja, hogy olvasott könyvei között ott vannak a detektívregények is, azonban, ha összehasonlítjuk, a pár detektívkönyv olvasását a híres irodalmi regények olvasásával láthatjuk, hogy sokkal többet olvasott az utóbbiakból.

Napjainkban megjelentek az úgy nevezett „ponyvaregények”, amik nagyon felkapottak egyes körökben. Ezek azonban nem gyarapítják szókészletünket, sem fantáziánkat. Néha jó egy ilyen könyvet kikapcsolódásként elolvasni, azonban, szerintem sem segít semmiben az ilyen könyvek hosszú időn keresztüli olvasása.

Azt mondják egyesek, hogy azért olvasnak ilyen regényeket, mert szeretik a romantikát. Hiszen ha megnézzük, magyar költőink, íróink szinte minden művében jelen van egy szerelmi történet, csak eredetibben, titokzatosabban leírva, ami véleményem szerint érdekesebb, fantáziadúsabbá teszi az olvasó gondolkodási módját.

Vita szerette a történelmi könyveket is, amik mostanában még annyira sem olvasottak, mint a Jókai, Mikszáth, Móricz könyvei.

         A ’40-es években már, amikor az Erdélyi Gazda című folyóirat is megjelent, olvashatóak voltak Kölcsey, Kazinczy, Széchenyi, Wass Albert írásai is. Pedig ebben az időben a cenzúra miatt nem volt szabad olvasni Wass Albert, Tamási, Móricz műveit. Azok azonban, akiknek fontos volt a haza, a hazafiasság és főleg az irodalmi ismeretek gyarapítása, az addig keresett ezen írók könyvei után, amíg sikerült nekik rátalálni.

A mai fiatalok azonban, még ha nincsenek is cenzúra alatt ezek a könyvek, nem igazán olvassák őket. Igaz, Wass Albert egyes körökben nagyon felkapott, azonban van olyan, aki nem is hallott Tamási Áronról. Többet kéne olvasni ezeknek az íróknak a műveiből, hiszen nem csupán Wass Albert hazafias író, aki száműzetése ellenére nagyon ragaszkodott otthonához. Hiszen annyi író, és költő van, akiknek művei hazafiasak, vagy éppen arról írnak mennyire nyomorgott és nyomorog a kisebbség Erdélyben.

Vita harcolt azért, hogy megmaradjon az irodalmi rész az Erdélyi Gazda című folyóiratban. Hiszen mikor a cenzúra elkezdett működni, egy ideig nem is kapott a nép folyóiratot, aztán meg teljesen beszüntették az irodalmi részét a folyóiratnak.

Sokat gondoltam az Erdélyi Gazdára, amelynek a Kacsó felkérésére szorgalmas munkatársa voltam, azonkívül könyveket igyekeztünk kiadni a népünk számára. A nagyenyedi Bethlen nyomdában tankönyvek, olvasókönyvek jelentek meg az elmúlt években. Ezeken Erdélyi Gyulával, Nemes Jánossal, Szathmáry Gyulával és a gyulafehérvári barátainkkal együtt sokat dolgoztunk. Ez volt a bűnünk? De Nemes Jancsiékat nem bántották, tehát a lapszerkesztés a nagyobb hiba.”, olvassuk Vita Zsigmond: Enyedi évek, enyedi emberek című könyvében. Tehát láthatjuk, hogy mennyire ragaszkodik Vita a könyvnyomtatáshoz, még akkor is ha szerinte, a kézzel szedett betűk miatt hibásak itt ott a könyvek. Hosszú, fárasztó folyamat a nyomtatás. Tudja, hogy mennyire fontos ez a jövő számára is, azonban arra már nem gondolt, hogy erre az időre már nem is lesz Nagyenyeden nyomda.

         Ha összehasonlítjuk a Nagy Könyv akció nyertes könyvek íróinak műveit, azokkal a művek íróival, amiket Vita olvasott, észrevehetjük, hogy napjainkban olvasottak a Wass Albert, Gárdonyi Géza, Fekete István művei, valamint Jókai és Mikszáth pár műve.

         Felmérést készítettem az osztályomban. Három kérdést tettem fel:

1.     Milyen könyvet olvastál utoljára?

2.     Ki a kedvenc költőd/ íród?

3.     Melyik a kedvenc regényed?

Első kérdésemre a válasz nagy részben Móricz könyvekre esett, ami jelentheti azt, hogy a diákok csupán azt olvassák, ami kötelező házi olvasmányként volt feladva. Azonban volt számomra kellemes meglepetés is, hiszen vannak, akik más íróktól is olvasnak, ami azt jelenti, hogy szeret is olvasni még a diákok egy része. Ilyen írók: Jane Austen, Wass Albert, Gárdonyi Géza.

     Második kérdésemre a válasz számomra nem is volt annyira meglepő. Az Írók közül első helyen: Wass Albert, második helyen Jókai Mór, és Móricz Zsigmond, harmadik helyen: Gárdonyi Géza és Mikszáth Kálmán van.

Úgy gondolom, hogy jó az, ha nem csak a kötelező házi olvasmányokat olvassuk el, hanem más műveket is. Amint láthatjuk, kitűnik felmérésemből, hogy Wass Albert közkedvelt író, azonban szerintem vannak olyanok, akik nem azért olvassák a műveit, mert megértik a lényeget és szeretik műveit, hanem azért, mert most felkapott író. Nem vetem meg azt, aki Wass Albertet olvas, de szerintem jobb, ha olyat olvasunk, amit szeretünk, nem ami divat.

A költők közül közkedvelt Petőfi Sándor a nagy magyar költő. Kicsit megdöbbentett, hogy nem a modernebb költőket szeretik.

Azonban második helyen ott van József Attila, majd harmadik helyen Reményik Sándor.

 A harmadik kérdésemre is megdöbbentő volt a válasz, hiszen a kedvenc írók közül Wass Albert került ki nyertesnek, azonban a kedvenc regény kérdésére már Jókai Mór: Az arany ember című műve lett az első helyen. Másodiknak sorolhatom Gárdonyi Géza: Egri csillagok, valamint Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című művét. Harmadik helyen pedig Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma, és Wass Albert: Adjátok vissza a hegyeimet című műve található.

A választások azonban nagyjából megegyeznek a Nagy Könyv akció nyertes könyveinek címével, hiszen Jókai: Az arany ember, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk stb. című regényeik mind választásra kerültek az osztálytársaim által is.

Napjainkban az a menő, ha új nadrágunk, cipőnk, telefonunk van. Azonban nem is olyan régen sokkal értékesebb dolgokat tartottak „menőnek”. Hiszen volt olyan ember, akinek ha kevés pénze volt, még ha rongyos is a nadrágja (de tiszta), inkább könyveket vásárolt. Sokan hónapokig, csak azért gyűjtötték pénzüket, hogy egy több kötetes könyvet megvehessenek. Napjainkban sajnos már elég kevés az ilyen emberek száma.

         „Iskolák, múzeumok, tudományos társaságok mellett a könyvkereskedések is a művelődés mérföldköveit jelezték. Nevük és tevékenységük, irodalom- és tudományterjesztő szerepük legtöbbször feledésbe ment, időszaki kiadványaikat, hirdetéseiket, katalógusaikat bibliográfiáink alig tartják számon, pedig a régi könyvkereskedők törtek utat az irodalom és a művelődés számára. Hirdetéseikből egy- egy korszak művelődései törekvéseit ismerhetjük meg közelebbről”, mondja Vita Zsigmond az Erdélyi Sétáló című könyvének, A könyvkereskedelem című írásában.

.        Vita Zsigmond: Enyedi évek, enyedi emberek című könyvében olvashatunk arról, mit olvastak az ő korában az emberek, valamint, hogy mennyire megbecsülték a könyveket, mennyire törekedtek egyes könyvek megszerzésére, főleg azokban az időkben mikor bizonyos művek olvasása tiltott volt.  Abban az időben még a fiatalok is nagyon szerettek olvasni.

Szerintem sokkal jobb, ha elolvasol egy könyvet, ha nem csak filmben nézed meg. Nagyon sokszor leegyszerűsítik a filmváltozatban, és olyan részeket nem mutatnak, ami talán a szemnek nem olyan látványos, de lehet izgalmasabb, vagy éppen irodalmi szempontból fontosabb.

Sokkal jobb, ha egy könyvet elolvasol, mert ez fantáziagyarapítást jelent, szabadon elképzelhetjük az eseménysort, a különböző szereplőket, színhelyeket.

A felfejlődött technika már valósággal megakadályozza a fiatalok számára azt, hogy olvassanak. Hiszen az interneten mindent sokkal hamarabb meglehet találni, a televízióban sok filmet meglehet nézni.

Láthatjuk Vita számára milyen fontos volt az, hogy elolvassa egy költőnek minél több könyvét. Nem csupán olyan könyveket olvasott, amik irodalmi szempontból segítik előre, hanem olyanokat is, amik az általános műveltségi szintjét növelik az embernek, de nem csak a tudományos a könyvek segítenek az általános műveltség szintjének növelésében, hanem az irodalmi könyvek, leírások is.

         Ismerek olyanokat is, akik nem is értik azt, amit olvasnak, de csak azért olvasnak olyan magas szintű könyveket, hogy a környezetükben lássák az emberek milyen műveltek.

Szerintem, ha nekifogunk egy könyv olvasásának, amit már amúgy is látunk, hogy magas szintű, ne olvassuk el, mert nem érünk vele semmit, egyszer úgyis lejáratjuk magunkat.

Vita könyvében olvastam, hogy neki már első egyetemista éveiben  megvolt Jókainak 25 műve, amit már ki is olvasott. Azonban az ő korában már 15 évesen is sokkal többet olvastak a fiatalok, mint manapság. Tehát hiába jut eszünkbe 17-18 évesen egy magas szintű szépirodalmi könyvet elolvasni, ha nem értünk belőle semmit, hiszen abból kell kiindulni, amink van.

Szerintem, nem kell azt szégyellni, hogy ha például nem egy Márai könyvet olvasunk el elsőnek, ha azelőtt nem nagyon olvastunk.

         Régebb, még a 12-13 évesek is szívesen hallgattak, olvastak meséket nagyszüleiktől, szüleiktől, vagy éppen tanítóiktól. Mostanában azonban eléggé megvetik azt a 12-13 évest, aki mesét olvas, vagy meghallgatja, amit már nem is hiszem, hogy valaki megtesz.

Nem megvetem a mai világot, de szerintem fontosak az olvasmányok, hiszen már lassan kihal a helyesen beszélt, magyar nyelv. Nagyon megszoktam az olvasást, mint mindennek ennek is csak a kezdete nehéz, most 17 évesen eljutottam odáig, hogy észre vegyem nem csak a cselekményt, ha nem értsem és érezzem, amit olvasok.

         Nem sokan dicsekedhetnek avval, hogy a szülővárosukról, -falujukról írók, költők írtak műveket. Ilyen város Nagyenyed is, amit szerintem meg kéne becsülni, vagy legalább tudni kéne kik írtak róla. Hiszen Jókai, Áprily és fia Jékely Zoltán, Szentimrei Jenő, Vita Zsigmond, Sütő András, is írtak róla. Jókainak ott: A nagyenyedi két fűzfa című kisregénye, Áprilynak pedig egész verses kötete van, amiben Enyedről írt verseket találhatunk. És ezek a költők és írók nem is megvetni valóak, nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a magyar irodalom remekei közé tartoznak.

Jó, ha az ember olvas, hiszen annyi féle - fajta lehetőség és verseny van már a mai világban. Még ha nem is magyar irodalommal, vagy nyelvtannal kapcsolatosak, azért észreveszik az embernek a helyesírási, valamint kifejezési készségét, ami nagyon sokat számít mostanában ahhoz, ha valamit el szeretnénk érni.

Tehát több mindenre felhasználhatjuk, ha van egy kis olvasottságunk, mint ahogy gondoljuk, ha példákkal tudjuk argumentálni azt, ami tényleg tetszik nekünk, de nem csak azért, mert másnak is az tetszik, vagy éppen az van divatban.

         Az, hogy a mai fiatalok mit olvasnak, függ a környezetüktől is: baráti körtől, szülőktől, tanáraiktól is.

 Régebb, még arra törekedtek, hogy a falusi gyerekeknek is iskolát létesítsenek, hogy ők is tudjanak tanulni, és továbbfejleszteni később magukat. Mostanában már csak az a fontos, hogy járjon a gyermek iskolába, hogy a „világ” ne mondja, hogy nem jár.

         Dolgozatomat egy szerintem nagyon tanulságos idézettel szeretném befejezni, amit Richard de Bury írt: „ A könyvek azok a tanítóink, amelyek bot és virgács nélkül, szigorú szavak és harag nélkül oktatnak bennünket. Ha közeledel hozzájuk, nem találod őket álomban, ha kutatva kérdezősködöl tőlük, mit sem rejtenek el, ha tévedsz, sohasem zsörtölődnek, ha tudatlan vagy, nem nevetnek ki. A bölcsesség könyvtára ennél fogva minden gazdagságnál többet érő, és mit sem kívánhatsz, ami méltó lenne arra, hogy összehasonlítsd vele. Azért mindenkinek, aki magát az igazság, a boldogság, a bölcsesség, a tudomány, sőt a hit buzgó követőjének vallja, szükségképpen meg kell szeretnie a könyveket.

Ebben az idézetben benne van minden, amit egy könyvről tudni kell, szerintem. Hiszen igaza van Richard de Bury-nak, nem kell szégyellni magad a könyvektől, mert csak ők segíthetnek rajtad a továbbfejlesztésben, ha nincs kire támaszkodj. Ők nem vetnek meg, nem ütnek meg, nem csúfolkodnak veled, és amit keresel bennük, feltéve, ha a helyes könyvben keresed, meg is találod.

Szerintem mindenki számára van olyan könyv, amit szeret, amit szívesen olvasna. Még ha nem is a legnagyobb költő, vagy író könyveit olvassuk, attól még lehetünk műveltek, tudhatunk sok mindent, csak lehet, hogy az irodalomnak nem azon részéről, amelyben az a „pont most divat” költő vagy író írt.

 

 

 

 

 

         Felhasznált könyvészet:

 

1.       Vita Zsigmond: Enyedi évek, enyedi emberek,  Pallas – Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda – 1998

2.       Vita Zsigmond: Művelődés és népszolgálat, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1983

3.       Vita Zsigmond: Erdélyi sétáló, Pallas – Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda – 2000.

4.       Gondolatok a könyvről - Mészáros József gyűjtése – Kriterion Könyvkiadó, Bukarest – 1972

5.       www.anagykonyv.hu

 

Error: Unable to read footer file.