„…Kicsi ország és mégis nagyok benne a távolságok,

magukra hagyatva, segítség nélkül

dolgoznak benne a tudós, író emberek…”

Vita Zsigmond[1]

 

„Szedjetek szilvát, mert énelőlem már az utóbbi időben elbújik”[2]

Vita Zsigmond, az ember

 

„Vita Zsigmond (Nagyenyed, 1906. jún.16.-1998. jan.1.): irodalomtörténész, bibliográfus. Szülővárosában, 1924-ben érettségizett. A tanárának, Áprily Lajosnak irányításával működő irodalmi kör elnöke lett. A kolozsvári egyetemen 1928-ban szerzett magyar-román-francia szakos tanári diplomát. Egy évig Párizsban és Grenoble-ban egészítette ki tanulmányait. 1928-tól a Bethlen Gábor Kollégium tanára 1956-tól a Bethlen Könyvtár munkatársa volt. 1968-ban ment nyugdíjba. Szülővárosának művelődéstörténeti emlékeit kutatta.” – csupán ennyit olvashatunk a 2000-ben kiadott Új Magyar Irodalmi Lexikonban. Ennél jóval többet tudhatunk meg róla a Nagyenyeden található könyvekből és újságcikkekből, de engem a könyvek mögött rejtőzködő ember érdekelt, ezért összeállítottam egy kérdőívet, amellyel felkerestem azokat, akik közel álltak Zsiga bácsihoz. Közel egy tucat segítőkész adatközlő[3] válaszaiból próbáltam elképzelni, milyen lehetett az az ember, akit eddig csak művei alapján ismertem.

A kérdések és válaszok közül most csak részleteket mutatok be:

  1. Milyen kapcsolatban állt ön, Vita Zsigmonddal?

Ahány ember, annyi érdekességre hívta fel figyelmemet. A rokoni, baráti, munkatársi, tanár-diák viszonyok más- más aspektusát emelték ki a híres irodalomtörténésznek. „Bennem a magas, szálfaegyenes és mindig gyorsjárású tanár úr nagy tiszteletet ébresztett, amit még növelt a szúrós tekintet sokdioptriás szemüvege mögül. Bevallom, nagyon respektáltam. Engem az iskolában nem tanított, de az életben annál többet…[4] A válaszokból egyértelműen sugárzik, hogy sikerült kivívnia embertársai tiszteletét. Imre Mihály és Imréné B. Edit elmesélték, hogy „Kétszer végigkerültük a diákemlékmű környékét, mielőtt a tudós tanárhoz bekopogtunk.”

  1. Milyen idős korában ismerte meg őt?

Itt a korkülönbség szinte alig számított. Függetlenül, az ismeretség időbeni terjedelmétől, minden adatközlő egyedi példaértékű élményekről mesélt.

  1. Mit tud gyerekkoráról?

Gyermekkorát Gyulafehérváron, Diódon, a családi házban és birtokon, valamint Nagyenyeden töltötte. Gyulafehérvári tartózkodása alatt édesapja katonai táborparancsnok volt előbb őrnagyi, majd alezredesi rangban. Közben elemi iskoláit Pesten, a Vörösmarty utcai iskolában kezdte el, majd a III.-IV. elemit Gyulafehérváron magántanulóként végezte el. 1916-ban került a Majláth Főgimnázium I. osztályában. A várfalak között csatangolt játszótársaival, két csoportra oszolva, nyilakkal felfegyverkezve hadgyakorlatokat végeztek, barangoltak a tiszti kertben, a várfalak fölött lövöldöztek, majd felfedezték és megismerték a Batthyaneum-könyvtárat. Vallomása szerint itt kapta az első indíttatást arra, hogy könyvtáros legyen. Közben kirándultak a közeli hegyekbe, a Mamutra, az Új Világba, a nyarakat pedig Diódon töltötte. […] egy kis darabka földet kaptak a gyerekek s azt művelgették. A szomszédbeli játszótársaitól megtanulta a legszükségesebb román szavakat. Gyulafehérváron német beszédet, katonai indulókat és német vezényszavakkal ismerkedett megl. Később az enyedi burgban a francia nyelvet igyekezett elsajátítani.[5]

Diódi emlékeiről Vita Zsigmond így ír: „Ott volt a mi homokvárunk, ott játszottunk napestig. Várat építettünk Sándor bátyámmal a homokból, pálcikákból katonákat, tobozokból kocsikat, almából teheneket, ökröket varázsoltunk. Ez volt a mi birodalmunk, ahol az álmaink megvalósultak. […] Vissza is tértünk ide mindig, amíg lehetett, és visszatérünk gondolatban ma is, a szülőföldünkre. A választott szülőföldre, amelytől nem szakíthatott el az élet.”[6]

A tisztviselői pályák nem biztattak semmivel. Gazdálkodásra egyikünknek sem volt hajlama-sajnos. Egy ideig az orvosi pályára gondoltam, de amikor a lovunk véresen feltört hátának gyógyítása közben és egy foghúzásnál rosszul lettem, azt mondták, nem nekem való pálya. Legyek tehát tanár![7]

  1. Rokonai közül kihez ragaszkodott különösen?

Mindenkihez ragaszkodott: tisztelte elődeit, szeretettel övezte körül családtagjait. Idős korában Sándor bátyjával tartotta a kapcsolatot és nővérével, Matilddal, aki nagyonis anyáskodott felette. „Ezt azért állítom, mert főleg már idős korában, Zsiga bácsi sokszor hivatkozott beszéd közben, hogy »Matild ezt mondta« vagy »Matild azt mondta«”[8]

  1. Milyen viszonyban állt a régi arisztokrata családokkal?

A szellemi arisztokráciát kiemelt pozícióba helyezte, az embereket pedig nem származásuk, sokkal inkább gerincességük, emberségük alapján becsülte. „Ha lehetne ilyen minősítést adni, akkor a bárókat, grófokat neki Áprily Lajos, Kuncz Aladár, Kacsó Sándor, később Sütő András jelentették, kivéve az egyetlen igazi bárót-, Kemény Jánost…”[9]

  1. Melyek voltak kedvenc elfoglaltságai?

Szabadidejében sétált, kirándult, olvasott, társalgott, de ilyenkor is gyakran írt vagy néprajzi gyűjtést folytatott.

  1. Tartott-e háziállatot, voltak kedvenc állatai?

Az állatokat saját otthonukban, a természetben szerette látni, ezért nem tartott házi kedvencet.

  1. Szeretett-e kirándulni, sportolni?

Unokája így emlékszik: „fiatal korában nagy métapartikban vett részt a Kollégiumban illetve a Bethlen utcában jól lehetett szánkózni, ugyanakkor sízni is szeretett. Fizikai erejével még tinédzser koromban is meglepett, ugyanakkor 80 éves korában is nagyon gyorsan tudott szaladni.(egy alkalommal együtt sétálva megeredt egy nyári zápor, amely elől haza kellett menekülnünk - meglepően könnyen tartotta a lépést velem, 15 éves kamasszal)”[10]. Emellett szeretett úszni és rengeteget kirándult. Fiatal korában diákjai, barátai, családtagjai társaságában tett meg kisebb-nagyobb túrákat. Kedvenc kirándulóhelyei: Szabaderdő, Kőköz, Csákja, Intregáld. Egy érdekes kirándulásról számol be Markó Gábor: „Velünk volt 1933-ban, Szász Árpád rajztanárunk szervezésében 10 napos cserkészkirándulásunkon a Radnai Havasokban. Tutajjal mentünk az Aranyos-Besztercén, Csalhó érintésével, a Békási-szoroson, Gyergyószentmiklóson, Tusnádon át Nagyenyedre.

Később, ahogy teltek az évek, a túrák rövidültek, de nem mondott le róluk, ezen alkalmak több célt szolgáltak: ilyenkor pihent, a világ zajából kiszabadultan rendszerezte gondolatait.

… Több füzetet írt tele kirándulásai élményeiről, az útvonal konkrét leírásáról. Idős korában ezt előszeretettel olvasgatta, és amikor én is megindultam első komolyabb túráimra felelevenítette számomra ezen lejegyzéseit. Tanácsai több évtized távlatából is hasznosak voltak […] azóta is élvezettel olvasom kirándulónaplóját. Nagyenyed környéke mellett végigjárta a Kárpátok jelentősebb hegységeit (Kelemen, Retyezát), franciaországi tartózkodása alatt pedig az Alpokat is bejárta (Grenoble és Genf környékén)…[11]

  1. Hol érezte igazán jól magát?

Vita Zsigmond mindig megtalálta a maga helyét, a tanári katedrától a „könyvtárhomályig”, a természettől a családi fészek csendességéig, mindenhol jól érezte magát. Tanárként diákjai sikerét igazán átélte, előrehaladásukban, pályaválasztásukban segítette őket.

  1. Mit olvasott legszívesebben?

Elsősorban a magyar és francia irodalom gyöngyszemeit olvasta. Áprily, Reményik verseit, Ilyés Gyula műveit kedvelte, emellett naponta kézbe vette a Szentírást is. Szívesen lapozott irodalomtörténeti alkotásokat, főleg a nagy elődök írásait vagy a Bethlen Gáborról és koráról szóló tanulmányokat, amelyeket írásaiba is beépített. Örvendett a pontos és szép munkának, a pontatlanságot és az elírásokat pedig keményen bírálta.

  1. Mi szolgált kifejezetten örömére és mi hozta ki a béketűréséből?

A pontos munkának, a megbízható barátnak örvendett, felháborította a pontatlan adatközlés, a gerinctelenség. Megbocsátó készségét példázza, hogy az őt feljelentővel is szóba állt, és nem neheztelt rá. Nagyon boldoggá tette, ha kutatásai során olyan anyagra bukkant[12], amelyről a közvélemény addig nem tudott. Kun József, volt diákja így emlékezik: „Vita Zsigmond tanár úr volt az osztályfőnököm. Magyar-francia nyelvet tanított. Tőle tanultam meg felejthetetlenül, hogy a speisz éléskamra, a cug huzat, és nem unszimpatikus valaki, hanem ellenszenves. Megkövetelte, hogy legyen mindenkinek helyesírási füzete, amelybe óránként bevezettük helyesírási és nyelvhelyességi hibáinkat.[13] Gátlásaira világít rá a következő megjegyzés: „Emlékezésem szerint a diákok fegyelmezetlensége hozta ki a sodrából. Raccsoló beszédével, néha esetlen mozgásaival nem tudott az osztályban kellőképpen fegyelmezni.[14]

  1. Mit tud jelleméről? Milyen pozitív/negatív jellemvonásai voltak?

A szigorú Vita Zsigmond tanár úrból egy nagyon kedves, finom humorú Zsiga bácsi lett, aki, ha nem is túl gyakran, de beleszólt és részt vett a beszélgetésekben, s ilyenkor mindenki elcsendesedett, mert amit mondott olyan érdekes, szinte tudományos volt, hogy élvezettel hallgattuk.”[15]

  1. Milyen embertípust kedvelt, melyiket kerülte?

A „hangyaszorgalmú tudós”[16] nagyon is szeretett vizsgáztatni, felmérni embertársait. Ezt egyrészt kíváncsisága által serkentve tette, másrészt, mert mindenkivel a saját szintjén szeretett társalogni. A falusi parasztasszonytól a tudósig bárkivel szívesen társalgott. Azonban kerülte a képmutató, nem toleráns ember típusát.

  1. Voltak-e rossz szokásai, szenvedélyei?

Szenvedélyei nem voltak, viszont jó enyedi szokás szerint minden ebéd közben, leves után megivott „negyven csepp bort”[17]. Ez is hozzátartozott egészséges életmódjához, akárcsak a rendszeres reggeli torna, amelynek kiegészítője volt egy fagörgős szerkezettel végzett masszázs. Ezzel bizony sikerült kivívnia a szomszédság bosszankodását is, akik mai napig felemlegetik Zsiga bácsi „ébresztő tornáit”[18].

  1. Hitéletéről mit tud?

Naponta olvasta a Szentírást, gyermekeit is hitben nevelte. „Elkötelezetten református volt, sokat beszélt ennek történelmi tartalmáról, de spirituális aktualitásáról is.”[19]

  1. Milyen közös témát talált vele, miről beszélgettek leginkább találkozásaik alkalmával?

Bárkivel szívesen elbeszélgetett és próbálta átadni a humán műveltséget, illetve a helyes magyar beszédet. Talán negatívumként említhető, hogy időnként kizárólagosnak tartotta a humán műveltség fontosságát (ilyen értelemben szakbarbárnak nevezhető), illetve azt, hogy beszélgetése elején mindig rákérdezve próbálta megismerni beszélgető partnere tudásszintjét, érdeklődési körét… Ilyen módon akarta megtudni, hogy milyen szinten lehet beszélni az általa kiválasztott témáról…[20]

  1. Mi az, ami kiemelte kortársai közül?

Kitartása, embertársaira ráirányuló gondoskodó figyelme, következetessége. Sütő András szerint: „Aki évtizedek búvárlásaiból született könyveit olvassa: mindjárt tágasabb időben érzi magát a szellem égboltja alatt […] Ha újból az a kisdiák lehetnék, akinek dolgozatát 1943-ban Zsiga bátyám elbeszélésként közöltette egy nagyenyedi újságban, önként hajolnék a tenyere alá egy istenes nyakleves végett az írás zsengesége miatt, ám az első közlés felejthetetlen, gyermeki örömét ugyancsak vele osztanám meg…[21]

  1. Melyik műve áll önhöz legközelebb és miért?

A válaszok is alátámasztják, hogy az ízlések általában különbözőek: Enyedi séták, Áprily monográfia, Kerekecske-dombocska, Enyedi évek, enyedi emberek, Tudománnyal és cselekedettel, Jókai Erdélyben.

  1. Hogyan mutatná be Vita Zsigmondot három mondatban?

Örökké volt meghatározott célja: népét szolgálni. Ezt a célt következetes kitartással szolgálni a megaláztatások, büntetések árán is. Így maradandót alkotni![22]

Nagy tudású irodalmár, az enyedi művelődési élet szolgálója. Elhivatott transzszilvanista, aki hitt minden ember egyéni értékében, nemzetiségtől függetlenül. Kedélyes.[23]

Hatalmas tudású ember. Kollégiumához őszintén ragaszkodó, sorsáért aggódó, jövőjét féltő. Bátor ember volt, mert nem rettentette meg a hatalomállandó gyanakvása, megfigyelése sem.”[24]

Nekem ő a legbecsületesebb ember volt.[25]

Csendes, visszafogott, de jó humorú ember, nagyon pontos, hangyaszorgalmú tudós volt.[26]

Az adatközlőkkel folytatott beszélgetések során számos érdekes szokást, jópofa történetet ismerhettem meg Vita Zsigmond hétköznapjaiból. Érdekes étkezési szokásokkal lepte meg vendégeit, ilyen volt az almás csirke, a mézes túró, amelyet apró falatokban csipegetett, a pillanat, amikor Rózsika néni érezte, hogy fel kéne szolgálni a nélkülözhetetlen mentateát. Gyenge látása miatt, amikor vendégeit végig kalauzolta Nagyenyed környékén távcsővel kereste ki a fontosabb látnivalókat, sőt az iskolában is néha távcsővel fürkészte a táblát. Nagyon tetszett a következő kijelentése, amikor kedves vendégei meglátogatták: „Szedjetek szilvát, mert énelőlem már az utóbbi időben elbújik”. Kedveskedésében gyenge szeme és előrehaladott kora akadályként hárult elébe.

Ilyen volt az ember, akitől „nemzedékek tanulhatták meg […], közvetve és közvetlenül a módszeres, céltudatos, az örökké tanuló olvasást, az önálló és időtálló kutatómunkát…[27]

Utoljára a rendszerváltás után szólt a csengők alól az ifjúsághoz, és idézte Áprily Lajos A Fejedelemhez  című ódájának alábbi sorait

Az újrakezdés vakmerő reménye

legyőzte itt az ostromló halált,

s daccal vágott a mindig új jövőnek-

Fejedelem, a fundamentum állt!…”

Hozzá pedig kedves diákja, Sütő András szólt utoljára az őrhegyi temetőben: „A holnap tudni fogja, ki voltál minekünk tegnap, Zsiga bátyám. […] Leszünk, míg Bethlen Gábor vár áll, míg fennmaradásunk szellemőrségében olyan férfiak, harcosok lesznek, amilyen Te voltál, te, szívünkben és emlékezetünkben örökkön megmaradó Vita Zsigmond bátyám!”

Szerző: Szabó Emília, XI. C, Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed

Témavezető: Dvorácsek Ágoston, fizika szakos tanár, Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed

Adatközlők:

  1. Adamovits Sándor, író, Marosvásárhely (a Vita család barátja)
  2. Csávossy György, tanár, Nagyenyed (a Vita család barátja)
  3. Imre Mihály, egyetemi tanár, Debrecen (a Vita család barátja)
  4. Imre Mihályné Barta Edit, tanár, Debrecen (a Vita család barátja)
  5. Józsa Miklós, tanár, Nagyenyed (a Vita család barátja)
  6. Király László, tanár, Nagyenyed (a Vita család barátja)
  7. Major Etel, Marosvásárhely (Vita Zsigmond lánya)
  8. Török Gáspár, Marosvásárhely (Vita Zsigmond rokona)
  9. Veress István, egyetemi tanár, Kolozsvár (Vita Zsigmond sógora)
  10. Vörös Alpár, tanár, Kolozsvár (Vita Zsigmond unokája)
  11. Markó Gábor, Nagybánya (Vita Zsigmond diákja)
  12. Györfi Dénes, Nagyenyed (Vita Zsigmond munkatársa)

Irodalom:

  1. *** A nagyenyedi Bethlen Könyvtár könyvtárosai – Bethlen Gábor korától napjainkig, összeállította Ercsei Etelka, a Bethlen Gábor Kollégium könyvtárosa
  2. *** Új Magyar Irodalmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2000
  3. Adamovits Sándor: A vécsi vár vendégei – 55 helikoni író portréja, F&F International Kiadó és Nyomda, Gergyószentmiklós, 2005
  4. Dávid Gyula: Vita tanár úr ismerős és ismeretlen arcképe, cikk (Utunk, Kolozsvár)
  5. Győri János: Áprily Lajos – alkotásai és vallomásai tükrében, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1967
  6. Kun József: Szép volt (Egy pedagógus visszaemlékezései), Miskolc, 1990

G.       Lászlóffy Aladár: Vita Zsigmond 80 éves, cikk (Utunk, Kolozsvár, 1986. június 20.)

H.      Sebestyén Mihály: Múzsáknak szentelt kies tartomány, cikk (Utunk, Kolozsvár 1983)

I.         Sütő András: Kincses kultúrhistóriánk, cikk (Igaz Szó, Marosvásárhely, 1986 június)

J.        Sütő András: Vita Zsigmond halálára, cikk (Romániai Magyar Szó, Bukarest, 1998. január 8.)

K.    Vita Zsigmond: Enyedi évek, enyedi emberek, Pallas Akadémia Könyvkiadó Csíkszereda, 1998


 

[1] Bod Péterről. (D forrás)

[2] idézet a 3. adatközlő beszámolójából

[3] Lásd a dolgozat

[4] 1. adatközlő

[5] 12. adatközlő

[6] K forrás

[7] idézetet Vita Zsigmond önéletrajzából a 12. adatközlő leírása alapján

[8] 1. adatközlő

[9] 1. adatközlő

[10] 10. adatközlő

[11] 10. adatközlő

[12] 6. adatközlő

[13] F forrás

[14] 11. adatközlő

[15] 1. adatközlő

[16] 2. adatközlő

[17] 10. adatközlő

[18] 10. adatközlő

[19] 3. adatközlő

[20] 10. adatközlő

[21] I forrás

[22] 11. adatközlő

[23] 10. adatközlő

[24] 5. adatközlő

[25] 7. adatközlő

[26] 2. adatközlő

[27] G forrás

 

Error: Unable to read footer file.