Sipos Pál, a sokoldalú tudós

 

Kollégiumunk a régi időkben messzeföldön nagy hírnévnek örvendett, hiszen komolyan és lelkiismeretesen folyt itt a tanítói munka. Sok híres ember került ki iskolánk padjaiból, miképpen Bod Péter, Benkő Ferenc, Szász Károly, Kőrösi Csoma Sándor, Fenichel Sámuel. A tanári kar is neves emberekből állott, mint például Apáczai Csere János, Herepei Károly, Hegedüs Sámuel, Jékely (Áprily) Lajos. Iskolánk legtöbb diákja csak ennyi nevet tudna jobbik esetben felsorolni kollégiumunk hírességei közül, pedig még nagyon sok személyiségről érdemes lenne megemlékezni.

Dolgozatom témájául éppen azért választottam Sipos Pál életét és munkásságát, hogy egy kevésbé ismert, de jelentős személyiséget ismertessek meg a hallgatósággal.

Sipos Pál életrajza

1759. október 16-án született Nagyenyeden egy református családban. Édesapja állítólag szűcsmester volt. Iskoláséveit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban töltötte. A gyermek Sipos Pál éleselméjűsége korán megmutatkozott. Tehetsége kísértetiesen hasonlított a 15 évvel később itt tanuló Bolyai Farkas szellemi képességeihez. Megadott témára Sipos Pál képes volt latin verseket rögtönözni és tizennégy tagú számból fejben gyököt vonni.

1767-től a matematika és filozófia tanára Kováts József volt. Neki köszönheti azokat az ismereteket, amelyek későbbi kutatásai alapját képezték. Erre a tehetséges és szorgalmas diákra a főurak is felfigyeltek, gyermekeik mellé fogadták tanítónak. Iskolás évei után így került Bábolnára, ahol Naláczy József házánál nevelőként tevékenykedett. 1783 őszén átvette a szászvárosi iskola irányítását (amely a nagyenyedi kollégium tulajdona volt). A rektorok nem nősülhettek, az iskola épületében egy rektori szobában laktak, hogy az ifjúságot kellőképpen felügyelhessék. Ez a funkció kevés pénzzel és rengeteg tennivalóval járt, ugyanis a nagyobb diákoknak minden tantárgyat ő tanított. A kisebb tanulókkal a felsősök foglalkoztak.

Sipos színdarabot is írt növendékeinek, amelyről Lészai leveleiben olvashatunk: „Szomor-Játék. Eljátszodták a Szászvárosi Gymnaziumbeli Tanulók 1784-be.

Sipos nem véletlenül adta egyik Teleki grófhoz írt versének Az én Musámhoz címet, hiszen valószínűleg az ő tanácsára indult 32 évesen külföldi egyetemi tanulmányútra . 1791-ben beiratkozott a frankfurti egyetemre, ahol két tudományos munkát írt. Ebben a városban jelent meg a közben elhunyt teológiatanárának emlékére írt gyászéneke.

Később a göttingai egyetemen is megfordult. Itt matematika tanára A. G. Kästner, aki később C. F. Gausst és Bolyai Farkast is tanította. Kästner sokoldalú egyéniség volt: hét nyelven beszélt, szakértők által elismert epigrammákat írt. A későbbi évek során gyakran váltott levelet Sipossal.

A pedagógus és a matematikus

1793-ban Sipos Pál Bécsbe került, itt Teleki Sámuel fia, Ferenc mellett nevelő.1795-ben (frankfurti munkásságát jutalmazva) a Berlini Akadémia aranyéremben részesítette. Eredetileg 50 aranyat akartak neki adni, de a pénztár kedvezőtlen helyzete miatt végül aranyérmet kapott. 1700-tól 1854-ig Sipos az egyetlen, aki nem volt tagja a Berlini Akadémiának és értekezését mégis kiadták. Ez művének jelentőségét igazolja. Az akadémia történetében ő az egyedüli személy, aki pályázat nélkül nyerte el ezt a kitüntetést. Az aranyérmet és az elismerést azért kapta, mert megújította a matematikai szerkesztések módszerét. Ő vonalzón és körzőn kívül egy saját találmányt is használt, az izométert. Ez tulajdonképpen egy olyan eszköz, mint a szögmérő, csak az alapja nem kör, hanem egy csigavonal, amelyet később Sipos-görbének neveznek el.

Tanulmányát három alkalommal bővítette: 1794 júniusában és novemberében, valamint 1795 februárjában.

A Sipos-görbe felhasználásával kifejleszti a körívek és ellipszisek hosszának pontos meghatározási módját. Ezt ő így írja le: „Gördítsünk kört kétszer akkora sugárú kör belső területén. A belső gördülő kör valamely átmérőjének egy pontja általában ellipszist ír le, az átmérő két végpontja egyenest, az átmérő felezőpontja (egyúttal a gördülő kör középpontja) kört.“

Addig nem léteztek képletek, amelyek pontosan megadták volna az ellipszis kerületét, sőt az integrálok is csak hozzávetőleges eredményt adtak.

Mindemellett egy trigonometrikus táblázatot is készített, amelyet 1807-ben adtak ki Pozsonyban. Ez a munka tartalmazta a negyedkör tízes rendszerű beosztását is, melyet Magyarországon legelőször Sipos határozott meg.

Bécsi nevelőmunkája végeztével 1789-1805 között ismét a szászvárosi kollégiumba tér vissza.

1803. november 12-én meghalt Csernátoni Vajda Sámuel, a marosvásárhelyi kollégium matematikaprofesszora. December 11-én a főconsistorium elrendelte, hogy az új tanár a régi szokásokhoz híven legyen megválasztva. A kollégiumi professzorok egymás után írták az ajánlóleveleket. A huszonhárom javaslattevő közül huszonkettő Sipos Pálra szavazott, aki nemcsak szűkebb körökben, de külföldön is elismert szaktekintélynek számított.

Pártfogói szaktudására és tudományos hírnevére egyaránt alapoztak. A kolozsvári elöljáróság és tanári kar így jellemzi: „Tiszt. Sipos Pál atyánkfia, mind már a maga írása által a Mathesisben kimutatott jártas és költös  voltáért, mind más egyébb, ezen  Hivatalhoz megkívántató különös capacitássáért, a többek felett praefenter mindnyájunktól ajánltatik.

Antal János kiváló emberi tulajdonságait hangsúlyozta: „Sipos Pál  Uramat  tulajdon tapasztalásomból tsak ritka emberségéről és egy tanítóban meg kívántató szelídségéről esmérhetem, hanem  a tudományokban való jártasságát s nevezetesen  a Mathesisben való erejét bizonyítja annak egy nevezetes czikkelyére dolgozott, esméretes munkája…”

Köteles Sámuel így vélekedett róla: „munkássága és tudománya nem tsak  Hazánkfiai előtt esméretes, hanem különösön a Mathesisben való talentuma betsültetik a külső Országi Tudósoktól is”.

Ekkor Sipos Pál már harmadszor gondolt arra, hogy szászvárosi állását a marosvásárhelyi tanszékkel cserélje fel. Kétszer úgy határozott, hogy Szászvároson marad „a kisebb fizetés, de az alkotás lehetőségének tudatában”.

A jelöltek között szerepelt Marussi Mihály, Szabó András, Ocsovszki Pál, Jakab György is. Mivel Marussi, Sipos és Bolyai kapta a legtöbb ajánlatot, 1804. január 22-én tartott gyűlésen sor került a végleges szavazásra. Sipos Pál nem kapott egy szavazatot sem, Bolyai Farkas nyolcat, Marussi pedig négyet. Így a megüresedett helyet Bolyai Farkas töltötte be.

Mindenkiben felmerülhet a kérdés, hogy a legnagyobb eséllyel induló Sipos Pál miért nem kapott egyetlenegy szavazatot sem. Feltételezhető, hogy mivel már két alkalommal a marosvásárhelyi kollégiumba való meghívást visszautasította (mert egy ígéret szerint, ha Szászvároson marad, üresedés esetén ő kapja meg Tordoson a jól jövedelmező papi állást), a választó bizottság nem akart még egyszer kockáztatni.

1805-től 1810-ig a sárospataki kollégium rektorprofesszora volt, ott alkalma nyílt megismerni Kazinczy Ferencet. Sipos jól ismerte Fichte és Kant gondolatvilágát, jeles szónok volt, ügyesen verselt magyarul és latinul, tehát nem csoda, hogy Kazinczy barátságába fogadta. A sárospataki évek alatt ritka volt a levelezés, Tordoson aztán sűrűbb lett. A szépirodalom kötötte össze őket, később Kazinczy többször is kikérte barátja véleményét bizonyos filozófiai problémákról. A nyelvújítóval Sipos haláláig levelezett, megjelent egy levélgyűjtemény is, Kazinczy Ferenc levelei Sipos Pálhoz címmel.

A sárospataki kollégium nagyszerű tanterve is neki köszönhető. Ott eltöltött évei alatt Sipos Pál egy matematikatanítási tervezetet dolgozott ki, melynek értelmében inkább tanítsanak kevesebb anyagot, de azt alaposan. Mindezt hamarosan gyakorlatba is ültették.

A lelkész és a filozófus

1810-ben megüresedik a megígért papi állás, így Sipos a tordosi parókiára költözik. Az ott töltött éveiről semmilyen tudományos feljegyzést nem hagy hátra.

Sipos kitűnő filozófus volt. Másoknál sokkal mélyebben, teljesebben fogta fel a német bölcselők jelentőségét. Fichte idealizmusának híve lesz, Kazinczyval is ő ismertette a filozófusok nézeteit. Aranka György viszont arról panaszkodott, hogy nem érti Sipos magasszintű gondolatait. Sipos kivonatot készített Fichte, Anweisung zum seligen Leben című munkájából Kazinczy számára.

Ismerve Kazinczy szomorú anyagi helyzetét, Sipos 50 kalangya búza árát adományozta barátjának, hogy műveit megjelenttethesse. Kazinczy levélben köszönte meg és közölte, hogy munkáit sikerült közzé tenni.

Az irodalmár

Sipos szónoki képességeiről Kazinczy számolt be egyik levelében, amelyben leírja a pataki kollégium egyik évzáróját, amelyen Sipos szónokolt az elhunyt Comáromi György emlékére.

Halotti beszédeit sokan értékesnek találták, annak ellenére, hogy egyesek szerint megfogalmazása kissé ómódi. Versíró tehetségéről Kazinczy így vélekedett: „Csak egyet nem foghatok fel, azt, hogy ily kevés fáradtságba kerülvén Prof. Úrnak a versírás, miért nem ír mindig? Szeretném a Prof. Urat mindig dolgozni látni, hogy legalább előbb vagy utóbb egy egész kötet verset nyomtathatna [...]”. Erre Sipos így válaszolt: „A Tekintetes Úr úgy tanít engemet úszni, hogy beletaszít a vízbe. Ha sokszor próbálja, félő, hogy belé halok egyszer.

A Pax et Hymen című versét Kazinczy igencsak kedvelte. Másik sikeres alkotása a Psyche ideálja.

Kiért esdeklek úgy ?

Olly szív szakadozva kit szeret

Lelkem, -kit óhajt ?

Ah, nincs talán nincs az sehol.

De mindenünnen ő mosolyog rám.

Ő mindenünnen,

A mi szép, a mi kedves

A tündér képzeletnek,

De hozzá férhetetlen,

Ez éleszt engem és epeszt

E tart ébredve szüntelen

Oh, hogy meg nem ragadhatom !

Olvadnék öszve bár örökre el.

Milyen volt Sipos Pál?

Sipos Pálról nem maradt fenn sem festmény, sem metszet, sem rajz. Szerencsére tanítványa, Ponori Thewrewk József a máig kéziratban maradt életrajzban külsejét is leírja: „Termetére nézne törpe volt, zömök testalkotású, feje középszerű nagyságú, homloka derült, haja barna, s tiszta ábrázata… Továbbá szemei kékellők voltak, [...] s ez igen jól illett neki”. Jellemét, szokásait is ismerteti: „Természetére nézve modestus, egyszerű, félénk, gyenge, de nyájos szavú, piperétlen öltözetű, egyenes járású. A társalkodásban kedves magaviseletű volt, nem változó kedvű, éppen nem indulatos, a vett bosszúságot könnyen tűrő, még a nálánál alábbvalótól is. [...] Barátihoz hív, az idegenek előtt nem kevély. A nagyobbakat buzgón tisztelő, a kisebbekhez szívesen leereszkedő, többnyire vidám és mosolygó volt [...] Választott mondása nem volt, egész életében  a cél felé sietett [...]. A színek közül a sötétvereset kedvelte, melyet baráti máig is Sipos színének hívnak. Emlékező tehetsége csudált volt, sok deák főrangú írót betéve tudott. Nem volt tisztségvadászó, senkinek semmit nem ígért, hogy ne teljesítette volna és sokat cselekedett, amit nem fogadott volt. [...] Anyanyelvén kívül tudott görögül, deákul, franciául és németül. Messze kerülte az olyan rest tudósoknak szokásait, kik csak azért tanulják az idegen nyelveket, hogy némi fordítgatásokkal magoknak hírt, nevet szerezhessenek.”

1816-ban jó barátja, Kazinczy utoljára kereste fel tordosi lakásán. Ez év szeptemberében tífuszjárvány tört ki, Sipos is megbetegedett. 1816 szeptember 16-án hunyt el az első magyar matematikus, akinek munkáját külföldön elismerték és aranyéremmel tüntették ki.

Szerző: Maxim Orsolya, IX. B, Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed

Témavezető: Dvorácsek Ágoston, fizika szakos tanár

Irodalom:

1.      Benkő Samu : Haladás és megmaradás, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1979

2.      Benkő Samu: Sorsformáló értelem, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest 1971

3.      Weszely Tibor: Sipos Pál, az első aranyérmes magyar matematikus (Természet Világa, 126. évf., 5. füzet)

4.      Woyciechowsky József: Sipos Pál élete és matematikai munkássága, Athanaeum, Budapest 1932

 

Error: Unable to read footer file.