Féltve őrzött kincseink

 

A dolgozat szerzőinek neve:

 

Hosszú Tünde

     515200, Aiud, Str: Ion Creanga Nr: 52

Telefon: 0258862795

E-mail: HTunde@personal. ro

 

Mán Bianka-Edina

     517395, Lopadea Noua, Nr: 283

     Telefon: 0258875154

E-mail: bybyc@freemail. hu

 

Szakács Júlia Kinga

     515200, Aiud2, Str: Ghe. Lazar, Nr: 26

Telefon: 0258860255

E-mail: julcsi_16@freemail. hu 

 

BETHLEN GÁBOR KOLLÉGIUM, NAGYENYED 

515200, Str: Bethlen Gábor Nr: 1

Telefon: 0258861947 

 

Vezetőtanár: LÁSZLÓ ENIKŐ

 

Az ember szinte megjelenése óta változtatja maga körül természetet és mesterséges környezetét. Minőségi ugrást jelentett a századunkban bekövetkezett változás, amikor is ezek egyre mélyrehatóbbak lettek, és ez által egyre inkább alapjaiban érintették az ökoszisztémát. Az előrejelzések súlyos következményekre mutatnak rá, ha pozitív irányban nem lehet közbe lépni.

A problémák megoldása azonban nem egyszerű, mert a korrekciókra utólag kerül sor, és annak ellenére, hogy előrelátó tervezések vannak, mégis csak utólag derül ki, hogy valamilyen célzott hatású anyag mellékhatásaként az ökoszisztémában károsodások jönnek létre. Ezért a környezet védelme évszázadok óta az emberi társadalom fontos feladata. A környezetvédelem, mint országhatárokat átlépő nagy társadalmi mozgalom a 2o. század hatvanas éveiben alakult ki, a hetvenes évek első fele tele volt jelentős eseményekkel, amelyek hosszú időre meghatározták a környezetvédelmi cselekvések irányait. 197o. április 22-én tartották meg az Egyesült Államokban az első Föld Napja rendezvényt, országszerte mintegy 2o millió ember vett részt a különböző rendezvényeken, felvonulásokon, és tiltakozott a környezet romlása ellen.

1972. június 5-én, Stockholmban tartottak erről a témáról szóló világkonferenciát. Azóta június 5-e a Környezetvédelmi Világnap, amelyről világszerte megemlékeznek.

Az ember a történelem folyamán nemcsak pusztította, hanem védte is a környezetet. A Kárpátok szépségeinek védelméért sokat tettek a természetjáró szövetségekbe tömörült kirándulók ezrei. E feladat nem lehet azonban csak a hivatásos és amatőr természetvédők dolga, hanem az egész társadalomé. Alapvető fontosságú, hogy a jövőben a természet védelme a jelenleginél jóval átfogóbban történjék.

A természetvédelmi tevékenység akkor a legeredményesebb, ha mindenki magáénak érzi a természetet és hajlandó is tenni valamit érte.

Fehér megye földrajzi fekvése, domborzata, éghajlata miatt igen változatos élővilággal rendelkezik.

E vidéken nem kevés a védett terület, mely sok növénykincset és állat ritkaságot rejteget. Választásunk egy fás szárú és négy lágy szárú növényre esett, melyek itteni előfordulása botanikai érdekesség. Védett állatokat a madarak világából választottunk, mivel Nagyenyed és környéke kitűnő élőhely számukra, a Maros folyó és az erdők közelsége miatt. Itt bő táplálékra és fészkelési lehetőségre találnak.

A dolgozatban bemutatott növények és állatok jegyzéke: 

 

NÖVÉNYEK:

  1. Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus)
  2. Csillagos nárcisz (Narcisus stellaris) 
  3. Kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia)
  4. Havasi gyopár (Leontopodium alpinum)
  5. Tiszafa (Taxus baccata)        

Állatok:

  1. Citromsármány ( Emberiza citrinella)
  2.  Fekete gólya (Ciconia nigra)
  3. Nyaktekercs (Jynx torquilla)

4.  Tengelic (Carduelis carduelis)

      5.   Uhu (Bubo bubo bubo)

 

Növények

 

Boldogasszony papucsa, Cypripedium calceolus

 

A boldogasszony papucsa, az orchideák (kosborfélék) rendkívül gazdag, kb. 23000 fajt számláló családjába tartozik. Más néven kisasszonypapucsként is emlegetik.

  Egyike az Európában élő exotikus növényeknek, mely rendkívüli szépsége miatt szigorú védelem alatt áll. Annak ellenére, hogy magassága csupán 20 – 50 cm, sok turista felfigyel rá ritka szépsége miatt.

  Nagy virágának egyik szirma papucsszerűen felfúvódott, világossárga színével, (bíborosan pontozott, finom erezettséggel rendelkezik), élesen különbözik a többi keskeny barnás-piros lepellevéltől, ami felkelti a figyelmet. Virága nemcsak sajátos alakja, hanem nagysága miatt is feltűnik. Az akár 8-cm-ig is terjedhető átmérőjével a legnagyobb virágú növények, közé tartozik európai növényvilágban.  Az ajak egy légykatlan csapda. A papucs nyílása csak akkor kerül felfelé, ha a virágkocsány megfelelően görbül meg. Fényes sárga színe odacsalogatja a rovarokat: belerepülnek a papucsba. Az ajkakat csak mászva és a falak meredeksége miatt csak egyetlen úton hagyhatják el. Ez az út a bibe síkján át, majd ehhez csatlakozóan a portokon át vezet (az önmegporzás elkerülendő!) A rovarok számára az ajak semmilyen táplálékot nem tartalmaz.

  Hajtásai magányosak vagy hajtáscsoportokban fejlődnek. A szárlevelei 5-15 cm hosszúak, 3-6 cm szélesek, redőzött, és a szárhoz hasonlóan a szélükön és az erőteljesebb ereken szőrösek. A virágok legtöbbször magányosak, de ritkán kettesével és hármasával állnak a szár csúcsán. A lepellevelek bíbor-barnák, 3-5 cm hosszúak, a tönkűkön sárga folttal, amelyek közül a két alsó összenőtt.

  A gyönyörű, látványos virágok május – júniusban válnak láthatóvá, az év e szakaszára tehető virágzásuk időszaka.

  Élőhelyük általában a meszes talajú, lombos erdők tisztásai, erdőszélei. Nagyenyed környékén, déli fekvésű domboldalokon találhatunk rá.

Mint minden európai országban, nálunk is szigorúan védett növénykincs.  

 

Csillagos narcisz, Narcisus stellaris

 

Hazánkban és a környékünkön élő védett növényfajok közül megemlítjük a csillagos nárciszt, Narcisus stellaris, amely hatalmas nárciszmezőt alkot a Feketéllő-i réteken. Egyike a tavasz hírnökeinek, s megjelenésük rengeteg turistát vonz a zöldellő domboldalakra. Egy másik hatalmas “nárciszrezervátum” a Nyugati Kárpátokban , a Tecsesti-I mezők .

A nárcisz az egyszikű zárvatermők csoportjába, a hóvirágfélék családjába tartozik, 30-50 cm, szára kétélű, hosszában karcolt, egyvirágú. Levelei akkorák, mint a főkocsány, keskenyek. A melléklepel félhold alakú, sárga, veres, fodros szélű és sokkal rövidebb, mint a lepelkaréj. Porzói a lepellel összenőttek és nem egyforma hosszúak. Virága illatos, kedves kerti virág is. Hagymás növény, melynek földfeletti szára egyetlen virágban végződik, mely hármas típusú. A lepel csöve és a magház nincs összenyomva. A lepelcimpák keskenyebbek, piszkosfehér színűek.

Számuk nagymértékben csökkent, mivel a mezőket legelőként használják, s nagyon sok helyen e faj teljesen eltűnt. Habár úgy tűnik közönséges növényfaj, mégis veszélyeztetett a megmaradása.     

  

 

Kereklevelű harmatfű, Drosera rotundifolia 

 

Az élővilágban figyelemre méltóak azok a növények, amelyek, akár egyes állatok, húsevők is. Ezen növények egyikét éppen a Nagyenyedtől 7 km-re, 440 m tengerszint feletti magasságban található a magyarbagói Feneketlen-tónál találtuk. Ez a hely rezervátumként is szerepel a Fehér megyei védett területek listáján, a kereklevelű harmatfű előfordulása miatt. A harmatfű levelein a rovarok megfogására alkalmas, 10-15 mm-es hosszúságú szőr, tentákulum fejlődik. Apró sejtnyúlványok, amelyek ragadós anyagot választanak ki. A növény neve is innen ered, hisz a levelei úgy néznek ki, mintha számtalan harmatcsepp ragyogna rajtuk. Ez csalogatja és téveszti meg a szomjas rovart, s amikor rászáll, már képtelen elhagyni a levél felületét a ragadós váladék miatt. A „harmatcseppek” nemcsak ragasztót, hanem emésztőnedvet is tartalmaznak, amelyek pár órán belül bontani kezdik a zsákmányt. A zsákmány felbomlott sejtanyagát a tentákulum segítségével szívja fel a növény. Minél kisebb a rovar, annál könnyebben és gyorsabban megy végbe a folyamat. Ha az áldozat testfelülete nagyobb, a levél rágöngyölődik testének teljes felületére. A harmatfű mozgását a szőrszálak hosszanti növekedése teszi lehetővé, így a jelenség legfeljebb három alkalommal ismételhető meg.

A kereklevelű harmatfű, akár más rovarfogó „ragadozó” növény, azért szakosodott erre a táplálkozásmódra, mivel talajából hiányzik a nitrogén és a foszfor, mely kémiai elemek nélkülözhetetlenek a növény fejlődéséhez. Ez kényszerítette rá a növényt arra, hogy ezen elemeket rovarok testéből vonják ki, szerves nitrogén és foszfor vegyület formájában.

A Feneketlen-tó élővilágában a kereklevelű harmatfű „nemesként” szerepel, így figyelemre méltó, s felkelti a botanikusok figyelmét. Ezért tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ott fennmaradjon.

 

Havasi gyopár, Leontopodium alpinum

 

A növényvilág egy másik, szigorúan védett képviselője a havasi gyopár, botanikai elnevezésen Leontopodium alpinum, amely ritkasága és szépsége miatt, hazánkban a természetvédelem jelképévé vált.

A havasi gyopár a fészkesek családjához tartozó, alacsony termetű növény. Levelei szórt állásúak, szélei épek, lándzsa alakúak. A növényt borító ezüst-fehér szőröcskék bársonyossá varázsolják, és lehetővé teszik számára, hogy a magas hegyvidéken oly gyakori szél és szárazság ellenére is megéljen. Virágzata 4-5 apró, mintegy 5 mm átmérőjű, sárga fészkesvirág csoportból és az ezt követő koszorúszerűen elhelyezkedő, sűrű, fehér szőrzetű fellevelekből épül.

Első pillantásra, az így létrejött, összetett csillag alakú “álvirág” egyetlen virágnak tűnik. Napos hegyoldalakon, sziklahasadékokban, alkalmanként sziklás törmelékeken, meszes zónákban (ahol nincs más növényzet), mind a jó felépítésű talajokban bükk és erdeifenyő tisztásokon telepszik meg 3400 m-es tengerszint feletti magasságig.

A Leontopodium nemzetség legismertebb képviselője nem hiányozhat a torockói hegység rezervátumából sem. Figyelemre méltó, hogy megyénkben, a havasgáldi hasadékban, a Plesa Caprei északi oldalán tálalható, ez a legalacsonyabb tengerszintfeletti magasság, 500-800 m melyen országunkban előfordul. Felbukkan még a Galdi-szorosban, a Csáklyakőn, valamint a Remetei-sziklaszorosban is.

Július-augusztusban, amikor virágzik, a turisták célpontjává válik.

Ne feledjetek! A havasi gyopár helye ott van a havasok ormain.

Kipusztulóban van, mert a turisták tövestől kitéptek, hogy kertekbe ültessék, annak ellenére, hogy azért pénzbírság jár.                       

  

Tiszafa, Taxus baccata 

 

Vidékünkön egy másik, elég ritka, védett növényfaj a tiszafa, Taxus baccata, amely ellenben a Remetei-szorosban elég gyakori, néhány egyed zöldell még a Székelykő oldalában is. Változatos alakú fa, vagy terebélyes cserje, melynek törzse felálló, alacsony, gyakran már a tövénél vastag ágakra bomlik, koronája 1-2 m magasra is emelkedhet. A növényre jellemző, hogy a többtörzsű képviselőknél a koronából szétterülő, szabálytalan, többcsúcsú forma alakul ki. Gyökere nem hatol le mélyen, gyakran kiemelkedik a köves talajból. Élőhelyéhez alkalmazkodva a talaj felsőbb rétegeiből szívja fel a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat, melyek a mélyebb rétegekben nem találhatóak meg, hiszen köves, sziklás talajon él.

Könnyen felismerhető rozsdabarna, szürke foltokkal és csíkokkal tarkított törzséről, amely az idősebb egyedeknél cserepekben leválik és hosszanti rostos szalagokban, foszladozik. A 2-3 éves korig zölden maradó hajtásai vékonyak és hajlékonyak, és később barnulnak. A fiatalabb hajtások végei, lehajlanak. Tűi a függőleges vezérhajtásokon, kissé leálló pozícióban helyezkednek el. Az oldalhajtásokon kétoldalt szabályosan rendezettek. Tűi 18-32 mm hosszúak, 2-3 mm szélesek. A levélcsúcs sárgás, röviden kihegyezett. A tűk alul nyélbekeskenyedők, kis tűalapot alkotnak. A levélnyél 2-3 mm hosszú.  A levélalap a nyél felé keskenyedik. A levélszél ép.

A virágok már a nyílást megelőző év júliusában kialakulnak, és ősztől jól láthatók a hajtások alsó felén, a levél honaljában.

A porzós virágok gömbölyűek, kis 5 mm-es gomolyokban állnak, a porzólevél pajzsszerű, 6-8 portokkal, porzáskor sárgák. A porzólevelek fellevelei pikkelyszerűek.

A termősvirágok zöldek és egyetlen magkezdeményt hoznak létre.  Ez az egyik fő ok arra, hogy e fajt védeni kell, megállítani irtásukat, hogy sok-sok éven át fennmaradjanak, s kiemelkedő szépségükkel és értékükkel gazdagítsák hazánk flóráját.

 

                                                ,,Még nem vonult fel a magas erdejébe,

Itt fuvolázgat még a halk pivók,

Szól az ökörszem csergő zenéje,

Vajban cincognak még az őszapók…”

                (Áprily Lajos: A koncert)

 

Védett állatok

 

 

A madarak csodálatos lények, vizuális élményt (forma, tollazat, színezet) és auditív élményt is (énekük) nyújtanak. Szerves részei a bioszférának.

A madarak az ember évezredes álmát valósították meg, repülő képességükkel meghódították a légkört. Szabadon mozognak a világban évmilliók óta, mindig ott tartózkodnak, ahol az életviszonyok a legmegfelelőbbek.

A,,káros” és ,,hasznos” fogalmak elavult biológiai fogalmak, a modern ökológia feltárta azokat a sokirányú összefüggéseket, amelyek kijelölik a madárvilág helyét az anyatermészetben. A természetben mindennek meg van a jól meghatározott helye és szerepe. A felelőtlen emberi, antropikus beavatkozás a természet normál menetébe, beláthatatlan következményekkel jár, mely megbontja annak egyensúlyát.     

 

 

 
Állatok

CITROMSÁRMÁNY, Emberiza citrinella

Európában általános elterjedésű, csak a Pireneusi-félsziget nagy részéről és a Balkán-félsziget pereméről hiányzik. A citromsármány, Emberiza citrinella, a Kelet-európai faj, Nyugat Európában ikerpárja, vikariánusa, az Emberiza cirlus képviseli a nemzetséget. Nyílt, bokros területeken közönséges, hegyvidéken is előfordul. A ligeterdőket kedveli, gyakran látható a folyami ártereken. Zárt erdő belsejébe soha sem húzódik. Valamennyi pintyféle madarunk közül a citromsármány a leggyakoribb.

A citromsármány hasi oldalán, citromsárga alapon rozsdás foltok helyezkednek el. A farcsík rozsdabarna, míg a sötétbarna háton és szárnyon világosabb és sötétebb csíkok találhatók. A hím fején, citromsárga alapon barna rajzolat látszik, a csőr vastag és verébszerű. A tojó és a fiatalok fején csak kevés sárga van, néha a szín teljesen hiányzik innen.

 Fészkét kicsi talajmélyedésbe fűszálakból, finom gyökerekből, növényi rostokból építi. A teljes fészekalj legtöbbször 5, de gyakran 4 tojásból áll. A hím nem ül a tojásokon, hanem a területet őrzi, amelynek határát meghatározott pontokról hallatott énekével jelzi. Hangja: „ci, szri”, míg éneke „szi-szi-szi-szrű”. A fiókák a 13-14 nap alatt kelnek ki. Általában már 12-13 nap után elhagyják a fészket. A madár görbe ívben repül.

Főleg magevő , elsősorban a lisztes magvakat fogyasztja. Télen nagy csapatokban a hó alól kiálló gyomok magjait szedi össze. Fiókáikat rovarokkal és pókokkal etetik.

Kóborló madár. Télen nagy csapatokba verődik és az emberi lakóhelyek, közelébe húzódik. Ilyenkor szénakazlak tetején is láthatóak. Gyakran keverednek közéjük más magevő fajok is. Nem vándorol jelentős távolságokra, de az valószínű, hogy az északi területekről érkezőkkel feldúsul az állománya.

Földön levő fészke gyakran megsemmisül ragadozók, erdei siklók, vaddisznó miatt. A nagy esőzések is gyakran sok fészekaljat tönkretesznek.

G. Wallgren, a citromsármány, Emberiza citrinella, tűrőképességét mérte és megállapította azt, hogy milyen magas hőmérsékletet viselhet el a sármány, az a légnedvességtől függ, mert a madárpárologtatással hűti le szervezetét. és, hogy kibírja-e a téli hideget, az az éjjel hosszúságától függ, mert éjjel a madár nem tud táplálkozni, és hogy átéli-e az éjszakát, az attól függ, hogy mennyit evett napközben. Az éjszakai hőmérséklet-minimumok alkalmával a madár aránylag meleg rejtekhelyen alszik. De nappal táplálkoznia kell, akármilyen hideg van. Megfelelően hőizolált alvóhely, tehát fedőfaktor ellensúlyozza az éjszakai hideget, nappal pedig a táplálék előfordulása fedi a hideghatást, mert ha bőségesen van táplálék, a sármánynak nem kell sokat mozognia kint a hidegben.

A citromsármány Finnországban éri el Európában terjedése északi határát. Románia körülbelül az áreájuk közepére esik, és itt sokféle erdő- és parkélőhelyen előfordulnak. Ez bizonyítja azt, hogy az a vegetációöv, amelyben  él, maga is egy klímazónához van kötve.

Népi elnevezése: sármán, sármánkó, sármájú,

 

 

FEKETE GÓLYA, Ciconia nigra

 

 

 Kelet Európában elterjedt, nálunk rendszeresen költ, 120 pár fekete gólyát, figyeltek meg 2002-ben. Ritka fajnak számít, Erdélyben gyakori, de védett.

Lombos erdők közelében, eltemető mocsaras tisztások, ártéri erdők, tengerpartok közelében tartózkodik.

Kisebb, de nyúlánkabb, mint a fehér gólya, háta fémes fekete, has fehér. Csőre és lába élénkpiros. Röpte és járása hasonlít a fehér gólyáéhoz, de kissé félénkebb, elővigyázatos, bizalmatlan az emberekkel, kedveli a magányt. A fekete gólya nyaka, feje, begye, háta és szárnyai zöldes feketék, míg a fej oldalain és a nyakon a tollazat vörös-bíbor színben csillog. A hím feje erőteljesebb a tojóénál. A fiatalok színe barnás-fekete. A farok barnás-fekete, a nyaktollai nem alkotnak szakállt, mint a fehér gólya esetében. A mell, a has és a honaljak fehérek. Az öregek csőre és lába kárminvörös, a fiataloké zöldes-fekete, a szem barna.

Biometriai adatok: testhossz 920-980 mmm

Szárny 520-600 mm

Farok 190-240 mm

Csűd 180-200 mm

Csőr 160-190 mm

Hangja változatos, mély kovogás, majd hasonló magas hangokat lehet hallani,, kvekk-kvekk”. Ritkábban kelepel, mint a fehér gólya. Dombvidéki lombos erdei fákon fészkel. Fészke kicsi, 3-5 mészfehértojást költ. A fiókák 35-36 nap alatt kelnek ki , 9-1o hétig maradnak a fészekben. A tojó évente egyszer költ. Telepesen fészkel, gyakran más gémfajokkal együtt. Mocsarakban vagy bokrokon is építi fészkét.

Tápláléka béka, hal, gyík, aprómadarak, néha madárfiókákat is fogyaszt, vizes réteken, mocsarak szélén állva, halászkodva veszi élelmét. Nagyon óvatos madár, ezért ritkán kerül szem elé. Néha fehér gólyákkal szerzi élelmét, a tarlón méltósággal lépeget a tavaszi szántás után.

Megfigyelt fekete gólya, Ciconia nigra, példányok Nagyenyed környékén:

1970-es években a Szabaderdőn, a fákon 35 példányt figyelt meg Kováts Gábor és Török Ferencc

1989 tavaszán a Poiánán egy példányt figyelt meg Kováts Kriszti

1990-ben 8 példányt figyelt meg a Szabaderdőn Török Ferenc

1993-ban a kanyarodói tónál egy példány volt látható Lőrincz László ornitológus jegyezte le.

1990-ben Arad mellett, a Maros parti erdőben fészkelt csapatosan 34 fekete gólya

(Libus András).

1983 augusztusában 3o-as csoport fehér gólyával 2 pár fekete gólyát lehetett látni a Fiser-telepen (Lőrincz László és Lőrincz Magor)

Lehetséges, hogy vidékünkről azért tűntek el fekete gólyák, mert elkezdték a Szabaderdő fáit kivágni.

 

 

NYAKTEKERCS, Jynx torquilla

Európában a sarkkör alatti területeken, Dél Spanyolország és a Balkán-félsziget kivételével mindenütt költ. Az összefüggő erdőségeket, fátlan, kopár területeket nem kedveli. Gyakori fészkelő az előhegységi területeken, dombvidékeken. Városi kertekben is szívesen megtelepszik.

Odúlakó madár, azonban az odú kiválasztásában nem túl válogatós. Alacsony és magasabb elhelyezkedésű odú, néha repedés, földbe vájt lyuk, egyaránt alkalmas megtelepedéséhez. Ha akad bőven fészkelőhely, nem agresszív fészekkonkurens. Fészkelőhely szűkében uralkodó fajjá válik, és előfordul, hogy a tojásokon kotló mezei verebet vagy cinegét kilakoltatja az odúból.

A harkály alkatúakhoz tartozik, alig veréb nagyságú a nyaktekercs . Barna-szürke tollazata sötétebb foltokkal, vonalakkal finoman mintázott. Nevét onnan kapta, hogy veszély esetén viszonylag hosszúra nyújtott nyakát a fejjel együtt jobbra-balra csavargatja miközben üstökén a pehelytollak ideges rángatózásokkal felborzolódnak. A nyakát teljes egészében is meg tudja forgatni. Ezeket a mutatványokat néha sziszegő hang kíséri: ,, gjü-gjü-gjü” vagy ,,gzü-gzü-gzü”. E furcsa kígyóra emlékeztető magatartás elriasztja, megijeszti támadóját, s így e madár védelmét szolgáló szerepe felöl, nem lehet kétségünk..

Tápláléka legnagyobbrészt hangya, szereti a lepkék szőrös hernyóit is, fiókáit  kizárólag hangyákkal eteti. Nyelvét-amelynek végén apró horgok vannak-, mint lépvesszőt használja a táplálék szerzéséhez. Bedugja a hasadékokba, bolyhokba, a rámászó rovarokkal visszahúzza és lenyeli azokat.

Hozzánk már március utolsó harmadában, északabbra csak április végén érkezik. Tavaszi megjelenésének átlagidőpontja április 1o-14. Őszi elvonulása szeptember második felére, október elejére esik. A telet azAdria jugoszláviai partjain, Olaszország déli területein, Szicíliában, s a líbiai partok közelében töltik.

Mivel a parkok, öreg erdők száma egyre csökken, szaporodását odúkihelyezéssel segíthetjük. Ott, ahol a nyaktekercs gyakoribb, más odúlakó fajok fészkelésének védelmére több odút ajánlatos kihelyezni.

Népi elnevezése: nyaktekerő, tekerint, nyakforgató.         

 

TENGELIC, Carduelis carduelis

 

A tengelic vagy másképp stiglic, stiglinc, tengelice a csíz közeli rokona, a pintyfélék családjába tartozik, az északi félteken honos madár. Főleg lakott helyeken, mezőgazdasági területek szélén, fasorokban él.

A tengelic egyik legszebb, legtarkább tollazatú énekesmadaraink közé tartozik. 12-13 cm apró madárka, a hím és a tojó hasonló. Feje kárminpiros, fekete és fehér foltokkal mintázott, csőre vaskos. Szárnya fekete, széles aranysárga szalaggal, háta pedig fahéj-barna, bevágott farka fehéres. A fiatalok színe barnás-szürke, tollaikból hiányoznak az élénk színfoltok. Repülés közben a fekete szárnyban széles sárga szárnycsík látszik, míg a farkcsíkja fehéres. Majdnem szünet nélkül csicsergő-hangicsáló madár, hangja,,tig-lic-tig-tigelic” .

A tengelic a sík- és dombvidék megszokott madara, télen és nyáron jelen van nálunk.

Fészkét erdőkben, gyümölcsösökben, kertekben építi, általában magas helyre. A tojó a fészket az ágvillába szakszerűen szövi bele a lombozat megjelenése előtt. Összegyűjti az állati szőrméket, a juh gyapjút és abból készít fészket. Fészke olyan, mint egy gyapjú folt. A tojó 5-7 sötétszínű tojást rak fészkébe, amelyeket 12-14 nap alatt költi ki. 16 nap után a fiókák kirepülnek a fészekből. A tojó évente 2-3-szor költ.

A tengelic magevő, főleg gyomnövények magvait fogyasztja. A fiókákat rovarokkal eteti. Télen a patakok mentén csapatosan szemelgetik a bogáncsok magvait nagyszerű ügyességgel. A tengelic színességéről  egy kis legenda szól.

Nagyon hideg volt. A madarak összeegyeztek, hogy kellene egy kis napsugarat lopni. Ezt a nehéz feladatot a kis szürke madárka, a tengelic vállalta. Mindez sokba került neki. A nap leégette a tengelic tollazatát. A többi madár megsajnálta és mindegyik adott neki egy-egy tollat. A tollak gyönyörűen feldíszítették a tengelicét, így színesebb lett társainál..

Ez a csodálatos tollazatú madár a madárvilág hangszere is.

 

 

UHU, Bubo bubo bubo

 

 Mindenki által ismert az, hogy a régi babonák szerint a baglyok a Gonosszal lettek összeboronálva. Korábban érthetetlennek tűnő éjszakai életmódjuk és a sötét erdőben valóban vérfagyasztóan ható huhogásuk volt az, ami rémségessé tette őket eleink számára. Hangja kéttagú, mély,,bú-hu”, hosszabb lélegzetű szünetekkel, de egymásután többször is egy éles ,,kvekk-kvekk”. Arról, hogy az uhu halálmadár, még napjainkban is hallani lehet itt-ott. Egy régi babona szerint fejjel lefele a kapura szegezett uhu, megvéd a rontástól.

 

Az uhu a legnagyobb bagolyfajunk. Ma már inkább csak a hegyvidéken található, de ott is ritka faj. Erdős-sziklás vidékeink legfélelmetesebb szárnyas ragadozója. Fészkelés céljából a kőbányák, sziklafalak hasadékait foglalja el.

Igen nagy termetű, sárgás-barna alapszínű bagolyféle, feltűnő nagy tollfülekkel. Puha tollazata, rozsdabarna alapon, hosszanti sötét sávokkal és finom harántvonalakkal mintázott. Magyar elnevezése a nász idején gyakran hallatott hangját utánozza.

A tojó 2-4 tojást sziklamélyedésekbe, párkányokra rak. Egyedül kotlik, a fiókák 31-37 nap alatt kelnek ki, 6-7 hetesen már a szárnyaikat próbálgatják, de csak 9 hetes koruktól tudnak jól repülni.

Étlapján több mint 50 emlős és 200 madárfaj szerepel. Az erdőben, erdei tisztásokon útjába kerülő gyakori áldozatai: szarka, kék galamb, mókus, őzgida. A mezőgazdasági területeken elsősorban mezei egeret, nyulat, menyétet fog. Az emberi települések közelében patkányokkal, csókával csillapítja éhét, de nem röstell hozzányúlni szarvasbogárhoz, békához sem. Az uhu számos szárnyas és négylábú ragadozónak is nekimegy, még olyanoktól sem fél, mint a nála kisebb egerészölyv.

Ma már a teljes kipusztulással fenyegetett fajok közé tartozik nálunk. Hogy miért azt talán egyetlen példa is kellően érzékelteti: 1967 tavaszán a Bácsi-torokban is fészkelt egy uhu pár, alig 4oo m-es tengerszint feletti magasságban. A tojásain kotló anyamadarat egy igen könnyen megközelítő helyen levő kiugró homok-szikla alól vitték el avatatlan kezek április első napjaiban. Jelenleg nyilván valamelyik,,természetbarát” lakásán porosodnak e jobb sorsra érdemes madár kitömött maradványai, egy hajdani ,,hőstett” emlékét idézve.(Béldi Miklós)

Amikor elkezdték hinteni a DDT-t, a tetűport a baglyok, kezdtek vidékünkről is eltűnni. Az állat szaporodás képtelenné vált, meglágyult tojásának héja,így nem volt szaporulat. A lágy tojásban a fiókák nem tudtak kialakulni A vegyszer, az egerek révén került be az állat szervezetébe, azok meg a búzával együtt vették fel.  A  sok vegyszer az uhu kipusztulásához vezetett.

Az 1985-ös évben a Búvó-patak bejáratánál is fészkeltek uhuk. 

 

 

 

Felhasznált könyvészet:

 

 

1.      Aichele D.-Golte Bechtle M.- Mi virít itt?- Virágkalauz, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991

2.      Attenborough David- A növények magánélete, Aqua Kiadó, Budapest, 1995

3..Béldi Miklós- Élet az erdőben-Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 198o

                      Madárhatározó-Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 199o

4.      Csűrős István- Erdélyi növénykincsek, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995

5.      Dobija Alexandru, Sanielevici- Emil, Ionel Aglaia- Tankönyv az V. osztály számára, Editura Didactică şi Pedagogică, Bucureşti, 1993

6..Dobran Floarea- Tankönyv az V. osztály számára, Teora, 1998

7.      Dvorácsek Norbert- László Szabolcs- A Feneketlen- tó növényei és gombái, diákdolgozat

8.      Kelemen A- Madaraskönyv, Európa Kiadó, Kolozsvár, 1978

9.      Lőrincz László és Lőrincz Magor- Nomina et systema avuim Romaniae, 2oo3

10..R. T. Petter Straut- Európa madarai, Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1972

11..Siklódi Izabella- Környezetvédelmi nevelés az elemi osztályokban, Nagyenyed, 2oo4

 

 

***-Arii protejate în Munţii Trascău şi Munţii Gilău din judeţul Alba

***--Atlasul păsărilor clocitoare din România, Ed II. 1994 si 2oo2

***-Dicţionar al speciilor de păsări din România, Ed II. 1998

Magyar Nagylexikon, IX-dik kötet Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1999

***-Magyarország madarainak névjegyzéke, 1998 

 

Error: Unable to read footer file.