A nagyenyedi két... Ginkgo biloba

 

Szerzők neve:

1.    Mán Bianka, Magyarlapád 283. szám, irányítószám: 517395

bybyc@freemail.hu

2.    Szakács Júlia, Felenyed, Gh. Lazăr utca 26. szám, i.sz: 515201

Julcsi_16@freemail.hu

Vezető tanár: László Enikő 

Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed - Bethlen Gábor u.  1. Szám

 

  

 

A nagyenyedi két… Ginkgo biloba

 

Fákról, virágokról, szemet gyönyörködtető növényekről gyakran énekelnek a költők. Ám ki gondolta, hogy egy „élő kövület” is felkelti a figyelmet. A nyugati világban évszázadokon keresztül csak a ginkó sok millió éves megkövesedett maradványai voltak ismertek. A VII. század végén váltak ismertté élő egyedei, melyeket díszfának, szentfának tartottak Kelet- Ázsiában. Itt magvát étkezésre, leveleit tapasztalati alapon gyógyításra használták. A modern gyógyszerkutatás tisztázta a ginkóban rejlő hatóanyagokat, így ma sok gyógyszer alapanyaga.

    E növény a mi figyelmünket is felkeltette, mivel iskolánk tornacsarnoka előtt van két csodálatos példánya a Ginkgó bilobának, egy hím ás egy női egyed.

Meg akartuk tudni, van-e még iskola vagy város a környezetünkben, ahol ugyancsak ilyen féltve őrzött kincs található. Körlevelet irtunk erdélyi diákoknak, azzal a céllal, hogy segítsenek nekünk a ginkó számlálásban. A válasz  levelek alapján állapítottuk meg, hogy Erdélyben bizony ritka fa ez.

 

A növény leírása

 

Magyar neve, a páfrányfenyő, páfrányra emlékeztető levelétől származik, törzsének felépítése és a „termése” pedig a fenyőfélékre hasonlít. Kezdetben a tiszafafélék családjába sorolták a botanikusok. Hirase japán kutató 1895-ben fedezte fel, hogy a ginkó megtermékenyítését mozgó spermasejtek végzik. Fenyőfélékre nem jellemző ez. Ebből következtettek arra, hogy a ginkó elszigetelt, önálló faj a mai növényvilágban.

Botanikai szempontból a Ginkgoaceae családjába, a Ginkgoales rendbe és a Gymnospermata osztályba sorolják. Rendjének egyetlen élő képviselője, annyira elüt a ma élő összes növényektől, hogy egyikkel sem hozható közeli rokonságba.

A XVI. században egy kínai író a levél úszóhártya alakja miatt „kacsaláb levelű” ( ya chio) fának nevezte. Ezt váltotta fel később a „yinxing, ezüstbarack”, majd „bai guo, fehér gyümölcs” név. A ginkófa egy másik elnevezése a „hung szun su”, ami a „nagyapa-unoka” fát jelenti, s arra utal, hogy a ginkó ültetője az unokák gyümölcséről gondoskodik.

A Ginkgó nevet Kaempfer adta a fának, ami a japán irodalmi elnevezés bonyolult szabályok szerinti átírása. Ezen sokat vitatkoztak, más és más formát javasolva a névnek. Linné 1771-ben elfogadta Kaempfer elnevezését, kiegészítve a biloba fajnévvel. Ily módon a Ginkgo biloba a nevezéktani szabályok szerint érvényes elnevezés. Első botanikai leírása 1596-ból való.

A ginkó elágazó, terebélyes, magas fa, koronája kúpalakú, alakja a fenyőre emlékeztet. Hosszú ágain rövid hajtások vannak, ezeken csokorban ülnek a levelek, melyek minden más lombos fa levelétől különböznek .A sűrű, villás erezet a fenyőtűket ellátó erekre emlékeztet. Hosszú nyelűek, legyező alakúak, közepén egy vagy több bemetszéssel. A nyélen át a lemezbe jutó edénynyaláb azonnal kettéágazik és a levél szélén fut végig. Ebből a kétágú főérből indulnak ki a kissé elágazó, csaknem párhuzamos oldalerek. Harántösszekötések nélküli jellegzetes nyitott erezete van. A szép üde zöld levelek április végén, május elején kezdenek fejlődni és peremük ekkor, még többszörösen szeldelt. Később sötétebb olajzöldtől a sárgásbarnáig terjedő árnyalatúak lesznek és kétlebenyes, közepén behasított alakúvá válnak, sőt a bevágás eltűnik és a levél lekerekített, hegyére állított háromszöggé lesz. Késő ősszel aranysárga (sohasem vörös) levéldíszt ölt a fa, majd néhány nap múlva lehullatja levelét. Az idősebb példányok kérge szürke, mélyen barázdált, rostos szerkezetű. Világos színű fája puha és könnyű. Legyező alakú levelei a Vénusz haj páfrány (Didymochlaena temucabula) levélkéihez hasonlók.

A porzós egyedek rügy fakadása és lombhullása megelőzi a termős fákat. A nyitvatermők virágában rendesen csak az egyik ivarszerv fejlődik, külön egyeden a porzós és külön a termős virág. Tehát az ivarszervek két különböző növényen fordulnak elő, ezért a növény kétlaki. A mikrosporangiumok (a virágport képző szervek) és a makrosporangiumok (magkezdemények) külön növényeken fejlődnek.

A ginkó szaporodásának érdekessége még az is, hogy a fa magtermő képessége 20 éves korában kezdődik és legalább 1000 évig tart. A megporzás és a megtermékenyítés körülbelül 5 hónap alatt megy végbe. A porzós növény virágporában mozgó hímsejtek vannak, melyek spirális csillószőreikkel és csapkodó mozgásukkal végzik a megtermékenyítést, akkor is, ha nem hatolnak a magkezdeménybe.

A levélcsokrok tövében fejlődnek a virágok. A porzós virágok barkaszerű kis fürtök, sok porzólevéllel és ezeken 2-2 pollenzacskóval. A termős virág hosszú kocsányának csúcsán 9 termőlevél van. Ezek magrügyből és ennek tövén, egy csekély duzzadmányból állnak. A kis magkezdemény csúcsán, a pollenkamrában, egy csepp gyantaszerű anyag gyűlik meg. A pollent a szél sodorja, és a gyantán megtapad. A megtermékenyítés nem történik azonnal. A magkezdemény pollen kamrájában érési folyamat kezdődik, mely április-májustól őszig tart. Mire ez befejeződik, addigra a magkezdemény már lehullott a földre és a megtermékenyítés ott megy végbe. A kialakuló mag csak egy év pihenés után lesz csirázásra képes. A ginkó gyümölcse hosszú kocsányon függő, aranysárga, kerek, szilva nagyságú termés. A húsos, ragacsos burok nem alkalmas fogyasztásra. A külső húsos réteg az érlelődő szarkoteszta vajsavtartalma miatt rendkívül kellemetlen szagot áraszt, ezért a nőivarú példányok a kertépítészetben kevésbé kedveltek. A fiatal fáról még nem lehet megállapítani, hogy porzós vagy termős lesz-e, csak a kromoszómák alapján lehetséges a korai felismerés. Ugyan mindegyiknek 24 kromoszómája van, de a porzós és a termős külseje más és más. A húsos burok alatt csonthéjas, két- esetleg háromélű, 1,5-3 cm hosszú, 1-2 széles magház van. A benne található mag sárgazöld színű, keményítő tartalmú, táplálószövete étkezési célokra felhasználható.

Mivel a ginkófa csak 20 évesen lesz szaporodó képes, ezért a törpe ginkófát úgy teszik termővé, hogy a termőképes idős fáról levágott ágat dugványozzák vagy oltják be a fiatal fába.

 

A növény , mint élő kövület

 

A ginkó nemcsak keleti ritkaság, hanem egyben a Földön élő növények között, talán a legősibb. Az ősnövénytani dokumentumok bizonysága szerint a mezozoikum középső időszaka óta, tehát mintegy 150 millió éve él, úgymond változatlanul. Olyan csoport magányos túlélője, amely a földtörténeti múltban változatos és nagyon elterjedt volt. Egyszóval a ginkó igazi élő kövület.

 

A Ginkgo múltja

 

Bár Japánból került Európába, eredetileg kínai növény. A gazdag kínai írásos forrásokból kitűnik, hogy először a XI. században, a Szung dinasztia idején vált ismertté. Fejedelmi ajándékként szállították a császári udvarba. A gyümölcsét értékelték, pörkölt magvait az uralkodók aranytálból szemezgették.

A krónikák szerint, Kaifungba, az akkori császári székhelyre Li herceg vitte az első csemetét, és ő ültette el a palota kertjébe. A fa hamarosan elterjedt új környezetében, ritkaság volta megszűnt, egyre gyakoribb lett a közép-kínai kertekben. A nyugati világ a XVII. század elején ismerte meg a ginkgófát. Kaempfer, a holland Kelet-India Társaság alkalmazottja figyelt fel rá Japánban, 1690-ben. 1712-ben adott ábrát és leírást a növényről. Hamarosan maga a fa is eljutott Európába, hova 1879-ben hozták. Az első csemetét utrechti botanikus kertben ültették el. 1768 után telepítették meg a ginkót a bécsi füvészkertben. Először kastélyok parkjaiban talált otthonra, később sok helyen ültették díszkertekbe, városi utcákra is. A legkorábban, Európába hozott ginkók hím egyedek voltak, mivel a női egyedeket nem kedvelték magburkának kellemetlen szaga miatt, viszont 1814-ben, Genfben megtelepítették az első termős fát is kontinensünkön.

Mindaddig, amíg a régi kínai írásokat és botanikai műveket nem tanulmányozták, hiába nyomoztak a ginkófa őshazája után. Az 1910-es évek elején Frank Menyer az 1ooo m átlagmagasságú Tien Mu Sang hegyvidéken rábukkant eredeti otthonára.

Az 1800-as évek második felében ugyanis már sokat ismertek e különleges növény földtörténeti múltjából. Sajnos a kihalt növények kutatói kénytelenek a ginkó ősei esetében ugyanazokkal a nehézségekkel szembenézni, mint más növénymaradványok tanulmányozásánál. Kivételes leletektől eltekintve a ginkó történetét levélmaradványok alapján lehet rekonstruálni.

 

A családfája

 

A ginkó családfája ősi és terebélyes. A tag rokonság első képviselői hirtelen jelentek meg a paleozoikum végén, a perm időszakban, mintegy 200 millió évvel ezelőtt. Franciaországból alsó permi vörös homokkőből kitűnő állapotban megmaradt ginkó elődök ismeretesek, amelyek sokban eltérnek a mai növényektől. Virágkorukat a földtörténeti középkorban élték. A korabeli kőzetekből gyűjtött levelek és egyéb maradványok azt mutatják, hogy egykor több fejlődési ágra szakadtak. A ma élő ginkó nemzetség legősibb képviselői a jura időszak elejéről kerültek elő. A maradványok szovjet Közép-Ázsiából, a Fregánai medence alsó jurakorú szárazföldi rétegeiből ismeretesek. A legősibb ginkómaradványt a Ginkgó digitata fajba sorolják. A kréta időszakban folytatódott virágkoruk, ekkor élt egyszerre a legtöbb ginkófa, viszont a csoport  fogyatkozásnak indult a felső krétától kezdve. A korábban 60-80 millió évet megélt nemzetségek sorra eltűntek, és e kainozoikumra a ma is élő ginkó mellett már csak egyetlen nemzetség élt, de ez utóbbi is eltűnt a harmadidőszak elején. A nemzetségek számának csökkenésével párhuzamosan a fennmaradó ginkófajok száma is egyre fogyatkozott. A mai Ginkgo biloba első képviselőit a harmadidőszak kezdetétől ismerjük. Ekkor még sok rokona élt, de ezek száma az idők során egyre csappant, s a máig kitartó faj végül a pliocénben teljesen magára maradt. A ginkó nemzetség elődei, a paleozoikum végi és triász időszaki növények még valamennyi kontinensen hagytak nyomokat maguk után, viszont a mi Ginkgo bilobánk csak Észak-Amerikából és Eurázsiából ismeretes.

Számuk ma már annyira csökkent, hogy évek múlva talán szigorú védelem alá kerül, éppen ritka volta miatt, s lassan kincsé válik.

 

Felhasználása a gyógyszeriparban

 

A modern gyógyszerkutatás tisztázta a ginkóban rejlő hatóanyagokat. Tudományosan megalapozott vizsgálatokkal bizonyította az egyes betegségeknél elérhető gyógyászati eredményeket az általános és a homeopathiás gyógyításban.

Gyógyszeripari kutatók az utóbbi két évtizedben következetesen vizsgálják a ginkó levél hatóanyagainak vegyi összetételét és hatásának mechanizmusát. A kutatás jelenlegi állása szerint a ginkó hatóanyagai két csoportba sorolhatóak: flavonoid és terpencsoport. Eddig 4o flavonoidglikozidát és 6 terpenszármazékot határoztak meg.

Kínában a ginkó levél gyógyító hatásáról az első leírás, a Ming dinasztia idejében Lan Mao 1436-ban megjelent Dian Nan Ben Cao művében található. Könyvében a ginkót külsőleges használatra ajánlja a szerző, főleg sebek és szeplők kezelésére. A Gyógyszereskönyv a ginkó kivonatot az étvágygerjesztők, emésztési zavart javítók, központi idegrendszert serkentők közé sorolja. Külsőleg a hályog kezelésére javasolja.

A több ezer éves tibeti hagyományos gyógyításról az első összefoglaló közlés, iskolánk véndiákjától, Kőrösi Csoma Sándortól származik. 1835-ben egy kínai tudós megjeleníti a Négy Gyökér című Kőrösi könyvben a ginkó azon tulajdonságát, hogy összehúzó gyógyszer, a légzőszervi panaszoknál, vérhas, emésztési zavarok és szédülés elleni orvosságok alkotórészeként használták.

Európában a XIX. század közepéig a hagyományos orvoslás fő eszköze a fitoterápia volt, vagyis a gyógynövényeken alapuló készítmények használata. A fitoterápiás szerek előállításához a növények virágait, terméseit, leveleit, kérgét használják fel. Növényből gyógyszert lehet előállítani vízzel, alkohollal vagy más oldószerrel. Így irányult a figyelem a Ginkgó bilobára, melynek magját tapasztalati alapon évszázadok óta használták az érrendszer erősítésére, a vérkeringés javítására. Ismert dolog, hogy vérkeringés zavarainak keletkezésében hátrom fő tényezőnek van szerepe, ezek a vér tulajdonságainak megváltozása, az érfal átjárhatóságának változása és a szöveti anyagcsere zavara. A ginkó levélkivonat gátolja a lipidperoxidációt (a zsírok alapsejtjeinek oxigén felvételét) ezáltal csökken a vérsejtek közötti súrlódási ellenállás, a vörösvérsejtek rugalmassága növekszik, jobban ellenállnak a lebomlásnak, a véráramlás még a hajszálerekben is javul. A ginkó kivonat, a lipidperoxidáció révén növeli a szövetekben, különösen az agyszövetben az oxigén, valamint a glukóz felvételét és hasznosítását, ily módón az agysejtek újjáépülése gyorsul.

A mai Kínában alkalmazzák a ginkó kivonatot idült hörghurut, asztma, alacsony szérum koleszterin szint és urológiai megbetegedések esetében. Kísérleti laboratóriumi körülmények között a tbc kórokozójának fejlődését gátolja. Ezért ott a tbc kezelésére is felhasználják. Ősi máltai leírások alapján ginkókivonatból és többféle gyógynövényből készítenek szellemi és testi fáradság esetén jótékony hatásúnak tartott likőrt is.

A homoeopáthia, korabeli magyar megnevezése „hasonszenvi gyógymód”. Alapelve, hogy a betegségek melyek olyan tüneteket mutatnak, mint amelyeket bizonyos orvosságok előidéznek, meggyógyulnak, ha ezekhez hasonló orvosságokat kis adagokban adnak a betegnek. A homoeopáthia iránt napjainkban újból nagy az érdeklődés. A ginkó sokoldalú, immunrendszert erősítő, gyógyító hatását a homoeopathiás gyógykezelésben is felhasználják. A gyógyszerek készítéséhez szükséges „ősoldatot” a friss zöld levélből sajtolással állítják elő. Ebből hígítják kellő mértékben a gyógyszert. A homoeopáthiás ginkó gyógyszer pontos hígítását a legmodernebb kromatográfiás eljárásokkal ellenőrzik. A ginkó hatásának fokozására aranyat adnak az ősoldathoz. A ginkó kivonat és arany levélkeverékből előállított cseppeket a homoeopáthiában a közlemények szerint eredményesen használják. Enyhe memóriavarok kezelésére ajánlott a Bilobil, ugyanis a ginkós kezelések általában csak a tünetek megjelenésekor, a betegség kezdeti stádiumában hatnak. A rákos betegségek esetében, a nyirokcsomók kiírtása után, limfás keringési elégtelenség lép fel, akkor alkalmazzák a hazánkban is forgalmazott ginkó kivonatú gyógyszert, a Ginkor fort gyógyszert. Hatása elég jó, hisz növeli a vénák tónusát, javítja a kiserek ellenállását, valamint csökkenti a kapilláris hipermeabilitást. Csökkenti a gyulladást, azáltal, hogy gátolja a lizoszomális enzimek működését, valamint csökkenti a szabad oxigén gyökök hatását. A pirított ginkómagoknak férfierőt fokozó hatást tulajdonítnak, ezért az impotencia kezelésére ajánlják, de mindezek ellenére, jó hatása van a premenstruális szindróma kezelésében is. Ritkán használják drogként a leveleket.

A mag tartalmaz 62% keményítőt, 6% szénhidrátot, 11% fehérjét, körülbelül 3% zsiradékot, 1% rostanyagot. A főzés vagy a pörkölés az anitvitamin hatást kiküszöböli. Nálunk forgalmazott Ginkgó biloba gyógyszerek: tanakan, flavotan, ginkoprim.

 

Felhasználása az élelmiszeriparban

 

A ginkómag a buddhista hústalan táplálkozás kedvelt alapanyaga. Kínában és Japánban konyhai felhasználása nem ritkaság. A feltöretlen szedett magok hűtőszekrényben 2-3 hétig tárolhatók. Ha a lehéjazott magot napon vagy langyos sütőben megszárítjuk, korlátlan ideig eltárolható. Távol-Keleten a megtisztított magból, sós lével, konzervet is készítenek. A pirított, sózott magot a piacon is árulják, kedvenc csemege. A ginkómag, kissé édeskés ízű. Értékét az adja, hogy átveszi a vele együtt párolt zöldségfélék és húsok izét, és puha anyagával gazdagítja az ételt. Előszeretettel főzik össze szárnyas húsokkal és felhasználják töltelékekben vagy levesbetétként is.

 

Van-e kártevője?

 

A Ginkgó biloba sudár törzse, elágazó lombos koronája miatt szívesen ültették kezdetben templomok, kastélyok kertjeibe, arborétumokba. Miután ritkasága megszűnt, megjelent az utcai sorfák között. Díszfaként általában a hím egyedeket ültetik, a termős példányokat nem kedvelik a kellemetlen szaga miatt, ami a rovarkártevőkkel szemben hatásos, hisz nem támadják meg a fát. Tűri a városi szennyezett levegőt, és elviseli a hideg időjárást is. Az utcai fasorok fái közötti jelenlétét, nemcsak a külseje teszi alkalmassá, hanem az is, hogy eddigi tudásunk szerint nem voltak ismeretesek a növény- és állatvilágban ellenségei, így növényvédő szerekkel való kezelést nem végeztek. Egy kínai szerző 1992-ben kiadott monográfiában leír kártevőket, nevezetesen molylepke féléket, melyeknek bebábozódásából kikelt hernyók a ginkó leveleit károsítják. A Ginkgó biloba a Föld őstörténeti korának minden katasztrófáját túlélte. Átvészelte a modern idők legnagyobb pusztítását, a hirosimai atombombázást is. Ott a nagy tűzben minden élőlény elpusztult. Az egyik templom mellett a szent ginkófának is csak csonkjai maradtak. A következő tavaszon egy rügy kihajtott a roncson. Gondos ápolás megmentette ezt, ma már erőteljes ágazat fejlődött ki, a pusztulásra ítélt fán.

A mi két Ginkgonk

 

Dolgozatunk megírásának az volt a célja, hogy jobban megismerjük az iskolánk tornacsarnoka előtti két ginkó fának az életmódját, sajátosságait, eredetét, hogy ezáltal gyarapítsuk tudásunkat és az, hogy iskolánk diákjai is megtudják, e két fa nem közönséges díszfa, hanem annál is több. Iskolánk büszke lehet arra, hogy ilyen növény kincseknek a tulajdonosa.

A tornacsarnok előtti két fa, úgy él, mint egy hűséges házaspár, mely már több évtizedet vagy talán évszázadot élt meg, küzdve a természet viszontagságaival.

 Az egyik termős fa, ez sokkal nagyobb és fejlettebb, mint hímtársa. Törzsének átmérője körülbelül 30-35 cm, törzse 2-3 m után kétfele ágazik. Kérge melyen repedezett, magán viseli az idő nyomait. Akár egy emberi lény, erős ágaival fenntartja a furcsa, legyező alakú leveleket, valamint az október-novemberben érő terméseket.

A bejárat bal oldalán a porzós egyed található, melynek koronája sokkal jobban hasonlít a fenyőkére, és a törzse sokkal vékonyabb, mint a jobb felén levő termős egyedé. Mintha feladata is könnyebb volna, hisz ágai vékonyabbak és sokkal ritkábbak a koronájában. Ágaiban rövid hajtások vannak, a levelek pedig csokorban helyezkednek el. Ősszel, mint vastag szőnyeg hevernek a földön a megérett ginkó szilvák között, melyek kellemetlen szaga elűzi a tornakertbe igyekvőket. Mint hűséges testőrök védték és védik a tornacsarnok bejáratát, árnyékukban megpihenhetett Kőrösi Csoma Sándor vagy Áprily Lajos, hisz iskolánk diákjai voltak.

 

Van-e máshol is?

 

Utána jártunk annak is, hogy a város területén van-e még ilyen fa. Megtudtuk azt, hogy a Növényvédelem udvarán áll egy fiatal példány (1987-ben ültették), nem tudni még róla hím-e vagy női egyed.

Az erdészeti hivatalban még két ginkó palánta vár a kiültetésre. Ezeket Sârbu Florin és Cristea Octavian erdészek ültettek, az iskolaudvarból begyűjtött magvakból. Ők mesélték, hogy 2003-ban egy tasak magot szedtek fel, ezeket októbertől márciusig homokban tartották, melyekből az elültetést követően 1o%- nyi mag kicsirázott. A magot 5-7 cm mélyre ültették, ebből két levélkés hajtás lett, majd kis Gingkó csemete. Ezek Torockószentgyörgyön várják azt, hogy mi lesz a sorsuk.

Enyed környékén, Gombáson, a vár mögött volt két fa, de ezeket kivágták, és tűzre tették. Tehát városunkban 3 Ginkgó biloba fa található: egy női és egy hím egyed az iskolánk udvarán és egy a Növényvédelem udvarán.

Amint a leírás előtt említettük, körlevelek segítségével tudtuk meg, hogy Erdélyben nagyon ritka fajnak számit. Tizenkét erdélyi diák segített nekünk a ginkó számlálásban. A kérdőív az alábbiakat tartalmazta:

                   Láttál-e Ginkgó bilobát, ha igen:

1.      Lakóhelyeden van-e ilyen növény?

2.      Hol található?

3.      Hány fa található ott ?

4.      Idős vagy fiatal példány?

5.      Porzós vagy termős virágú?

6.      Életerős vagy gyenge fa?

7.      Bármi más, ami az illető növényről elmondható!

               Ha nem:

1.      Erdély-i területen, milyen más helyen találkoztál a ginkóval?

2.      Mely városban vagy faluban?

3.      Mire emlékszel a növénnyel kapcsolatosan?

 

És amit megtudtunk

 

Barta Biborka írta Brassóból, hogy a Salamon kövénél 4o darab ginkófa található, állítólag az összes hím egyed. Cseterás Borbála, a Bolyai líceum tanulója Görgényben látott ginkófát. Segesvárról Györfi Emőke jelezte, hogy városában 6 ginkófa él, 4 az állomáson, egy a parkban, egy pedig a várban. Lovász Mátyás Déván 4 fáról tud. Takács Emese, Kolozsváron a Mikó kertben látott ginkót. A következő visszajelzésekben azonban arról értesítettek, hogy lakóhelyükön nincs ginkófa. Ezt írta, Crancea Ádám Dézsről, Illyés Zsuzsa Sepsiszentgyörgyről, Mántó Csilla Kézdivásárhelyről, Nagy Anna Gyergyószentmiklósról és Tamás Orsolya Csíkszerdából. Nagybányáról és Besztercéről nem kaptunk visszajelzést.

Mindezen visszajelzések alapján azt a következtetést vontuk le, hogy diáktársaink ismerete szegényes a csodálatos élő kövülettel kapcsolatban és, hogy e növény valóban nagyon ritka vidékünkön.

Megtudván, hogy milyen ritka nálunk, eldöntöttük, hogy mi is hozzájárulunk, ahhoz, hogy ne halljon ki, és egyre több helyen legyen látható. Ezért a tavaly novemberben érett magvakat gyűjtöttünk és homokba tettük őket. Reméljük sikerrel jár majd próbálkozásunk, mert áprilisban kiültetjük a sétatérre, vagy iskolánk tornakertjébe.

 Ha sikerül, akkor Nagyenyeden nem két, hanem három ginkó fa lesz.

  

 

Felhasznált könyvészet:

 

1.Arinis Ioana, Mihail Aurora, Costache Ştefan Viorel: Tankönyv a IX. Osztály számára, Ábel Kiadó,2000

2.Csűrös István: Erdélyi növénykincsek, Stúdium Kiadó, Kolozsvár, 1995

3.Galácz András: Élő kövületek, Gondolat, Budapest, 1983

4.Dr. Hortobágyi Tibor, Dr. Kiss István, Dr. Pál Miklós, Dr. Pócs Tamás, Dr. Simon Tibor: Növénytan2-Növényrendszertan és növényföldrajz, Tankönyvkiadó, Budapest, 1970

5.Păun M., Turenschi E., Ifteni Lucia, Ciocârlan V., Moldovan I., Grigore S., Chirilă C., Pázmány D., Popescu Gh.: Botanica, Editura Didactică şi Pedagogică, Bucureşti,1980

6.Dr. ing. Preda Milea: Dicţionar dendrofloricol, Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică, Bucureşti, 1989

7.Szűcs Lajos: A növényvilág csodái, Gondolat Kiadó, Budapest, 1967

 

 

***Britannica Hungarica-14, Magyar Világ Kiadó, Budapest

***Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények, Magyar Könyvklub, 1996

***Egyetemes Lexikon, Magyar Könyvklub,2001

 

 

 
Error: Unable to read footer file.