Féltve őrzött kincsünk, a fekete gólya

Szakács Júlia-Kinga XI. B.
                 Bethlen Gábor Kollégium, Nagyenyed

 

                 Vezető tanár: László Enikő

 

 

„Szép látomások- előbb homályosak

Majd fénylők, mert az ész, mely kél a szépség

Öléből (honnét a formák valók,

S ezek csak árnyaik) rájuk tereli

Az összegyűjtött fényt,

Mely a világosság.”

(Shelley: A megszabadult Prometheus)

 

A madarak csodálatos lények, vizuális élményt (forma, tollazat, színezet) és auditív élményt is (ének) nyújtanak. Tollruha borítja testüket mely lehelet finomságú és gyakran szépen színezett is.

A repülőkészség nagy szabadságot biztosít nekik, számukra nem léteznek „határok”, bárhova el tudnak jutni. Évmilliók óta szabadon mozognak a világban, ott tartózkodnak, ahol az életviszonyok a legmegfelelőbbek. Kontinensek között vándorolnak, de mindig visszatalálnak fészkükre.

A modern ökológia feltárta azokat a sokirányú összefüggéseket, amelyek kijelölik a madárvilág helyét az anyatermészetben. A felelőtlen emberi (autropikus) beavatkozás a természet normál menetébe beláthatatlan következményekkel jár, mely megbontja ennek egyensúlyát. A természetben mindennek megvan a jól meghatározott helye és szerepe. Ezért nem szabad beavatkozni a természet rendjébe.

Nagyenyed és környéke kitűnő élőhely a madarak számára, mert a Maros folyó és az erdők közelsége miatt táplálékra és fészkelési lehetőségre találnak.

A fekete gólya, Ciconia nigra, hazánkban, csakúgy, mint Közép Európában mindenütt veszélyeztetett faj. Nálunk a fokozottan védett fajok kategóriájába tartozik, eszmei értéke nagy. Védelme a mai napig megfelelő, összehangolt országos program hiányában, egyedi esetekre korlátozódik. A madárvédők világszerte (Bird Life International), az úgynevezett SPEC3 kategóriába sorolják, míg máshol a ritka fajok között tartják számon. A fekete gólya a Nemzeti Természetvédelmi Unió, IUCN, által kidolgozott veszélyeztetett fajok listáján található: Az aktuálisan veszélyeztetett vagy sérülékeny fajok közé tartozik.

 

Helye a madarak között

 

A gólyaalkatúak vízben vagy víz közelében élő madárfajokat magába foglaló rend. A régebbi rendszerezés szerint öt család mintegy 100-120 faját sorolták ide: gémfélék, gogófélék, papucscsőrű madárfélék, gólyafélék és íbiszfélék.

A fekete gólya, a gázlómadarak rendjébe, a gémfélék családjába tartozó madár. A gázlómadarak fogalmán ökológiai típust értünk, amely több különböző, egymással csak részben rokon családba sorolható fajokat egyesít, mégpedig a gémfélék, gólyafélék, a darufélék és a flamingófélék családjába tartozókat. Ezek egymástól jól megkülönböztethetők, ami összeköti őket, hogy táplálékukat mindannyian a hosszú lábaikkal a vízben gázolva szerzik.

 

A fekete gólya leírása

 

A fekete gólya kisebb, de nyúlánkabb, mint a fehér gólya, háta fémes fekete, hasa fehér. Csőre és lába élénkpiros. Csőre egyenes, jóval hosszabb, mint a fej, előrésze felé vékonyodó és orrbarázda nélküli, alsó gégefője hiányzik, azért nem is ad hangot, csak kelepel. Kelepelése változatos, mély kovogás, majd hasonló, magas hangokat „kvek-kvek” hallatszik. Ritkábban kelepel, mint a fehér gólya. A fekete gólya feje, begye, és szárnyai zöldes feketék, míg a fej oldalain és a nyakon a tollazat vörös-bíbor színben csillog. A mell és honaljak fehérek. A farok barnás fekete, a nyaktollai nem alkotnak szakállt. A fiatalok színe barnás, zöldes fekete, szemük sötétbarna, míg az öregek csőre és lába kárminvörös. A hím feje erőteljesebb a tojó fejénél.

A fekete gólya röpte és járása hasonlít a fehér gólyáéhoz, de kissé félénkebb, elővigyázatos, bizalmatlan az emberekkel, kedveli a magányt. Testhossza 920-980 mm, szárnya 520-600 mm, a farok 190-240 mm, a csőr 160-190 mm, a csüd 180-200 mm. Testtömege kisebb a fehér gólyáénál, 3 kg körüli.

Lombos erdei fákon fészkel, nagyon magasan. Fészke kisebb a fehér gólyáénál. A szülők közösen építik fészküket öreg fák magasan fekvő erős ágvilláira vagy sziklapárkányokra. Előfordul, hogy egy-egy párnak csak egy fészke van, de ismertek olyan élőhelyek, ahova több fészket is épít, és azokat felváltva használja. Több helyen megfigyelhető, hogy az adott évben költésre nem használt fészkeit is javítgatja. Márciusban jelenik meg a fészkelőhely környékén, de fészkénél csak 7-10 nap múlva jelenik meg. A fekete gólya 3 éves korában költ először, tojásait április közepéig rakja le. A kotlás gyakran már az első tojás lerakása után megkezdődik és 30-40 napig tart. 3 vagy 4, 64 mm átmérőjű, mészfehértojást költ. A fiókák körülbelül 3 hónapig maradnak a fészekben.

A tojó évente egyszer költ. Amíg a fiókák kicsik, az egyik öreg madár mindig a fészekben tartózkodik. A fiókák tollasodásától mindkét szülő részt vesz a gondozásban. A fiatalok néha már július második felében elhagyják a fészket, de nem ritka az sem, ha augusztus közepéig ott maradnak.

Leggyakrabban 3 fiatal repül ki egy-egy fészekből. A gólyafiaknak nem könnyű ütközés nélkül a faágak között röpködni, mert tapasztalatlanok. A fészekben nem éri őket semmi baj, az anya táplálja őket egy ideig.

A fekete gólya fészkét általában alacsonyabbra építi, mint a ragadozó madarak: a lombkorona alsó felébe. A fészek általában nagy, lapos és kerek.

A fekete gólya legkedveltebb élőhelyei a kisebb vízfolyásokkal, patakokkal átszőtt, csendes holtágakkal, láprétekkel takarított erdős területek, melyekből nem hiányoznak az idős fák, az egykori ligeterdőkből visszamaradt, fiatal fák sűrűjében megbújó öreg, korhadt fák. Gyakori, hogy fészke utak vagy nyiladékok közvetlen közelében található. Nem húzódik be emberi településekre, inkább erdők mélyén fészkel. Egy-egy megfelelő erdőfoltban folyamatosan- akár több mint 20 éven át- fészkelhet.

 

A madár vonulása

 

Vonuló madár, április elején érkezik, és szeptemberben távozik költő helyéről, de néha nálunk is áttelel. Vonulása nem teljesen ismert.

Az Európában fészkelők legnagyobb része Afrikában tölti a telet. Augusztusban csapatokba verődnek és általában október elején elvonulnak. Március elejétől a telelőhelyről visszatérő csapatok ismét láthatóak a Boszporuszon. A színes gyűrűs jelölés bevezetésének köszönhetően a vonulás kutatásában az elmúlt években látványos eredmények születtek.

A kis gólya fiókákkal, cseh biológusok kísérleteztek. Egy állatkertben felnevelt kis gólyát becsempésztek egy másik, szabadban található gólyafészekbe. Nagyon könnyen alkalmazkodott az ottani feltételekhez, de a biológusok azt figyelték meg, hogy az anyagólya nem tud háromig számolni, mert nem vette észre, hogy a fészekben új vendég van. A természetvédők meg akarták tudni, merre vonulnak a fiatal gólyák, mekkora utat tesznek meg útjukban Afrika felé. A szárnyuk alá egy kis készüléket tettek, amely a műholdra közvetített, így a biológusok követni tudták a vonulást. A fekete gólyáknak nehéz volt a sorsuk, veszély leselkedett rájuk mindenütt. Egyedül vágtak neki a nagy kalandnak. Röptükben a következő utat tették meg: Csehországból Franciaországba repültek, onnan pedig Spanyolországba. A Földközi tenger felöl megközelítették a Gibraltár szorost, végül elérték Afrikát. A fiatal fekete gólyák nem ismerték az utat, de mégis ott keltek át a két kontinens között, ahol azok a legközelebb vannak egymáshoz. A biológusok kísérletezései eredményesek voltak, mert megtudták, merre visz a gólyák útja.

A fekete gólyák különböző korcsoportjai egymással nem keveredő csapatokban vonulnak. Ma még nem tudják, hogy a fiatalok származási helyüktől mekkora távolságra fészkelnek majd kifejlett korukban. A vonulási időszakban táplálkozásra alkalmas vizes területeken bárhol megjelenhet. Augusztusban, szeptemberben tarlókon, mezőgazdasági területeken is megfigyelhetők a pihenő, táplálkozó csapatok. Óvatos madár, ezért ritkán kerül szem elé. Néha fehér gólyákkal együtt szerzi élelmét, méltósággal lépeget a tarlón a tavaszi szántás után.

  

 

Mivel táplálkozik?       

 

Táplálkozóhelye rendszerint a fészkelőhely közelében levő sekély ivóvíz, nedves rét vagy partmeder. Fő tápláléka a hal, béka, ebihal, gőte, ritkábban gyík, rovar, kisemlős. Nyár végén, a vonulás előtti időszakban kis- és nagy kócsagok, szürke gémek és kanalas gémek társaságában csoportosan halásznak. Több halat fog, mint a fehér gólya. 

Méltósággal lépeget a tavaszi szántás után.

  

A fekete gólya elterjedési területe

 

A fekete gólya eurázsiai madár. Nyugat-Európából, Portugália és Spanyolország kivételével hiányzik. Elterjedési területe: Közép-Európától a Csendes-óceánig.

Az európai állomány súlypontja az észak és közép-keleti országokra tehető. Ezek közül jelentősebbek állománynagyság szerint, illetve elterjedési sűrűség szerint: Oroszország, Lettország, Belorusszia és Lengyelország.

Az 1990-es évek közepén az Európában fészkelő fekete gólya párok száma 10-15 ezer volt, Ázsiában 3-4 ezer pár fészkelt. A Dél-Afrikában élő állomány nagyságát ezer párra becsülték. A fekete gólya 105 országban fordul elő, 44 országban fészkel, ebből 32-ben védett. A múlt század második felében eltűnt Svédországból, dániai állománya 150 párról egy párra apadt. Az utóbbi 20 évben száma Európa több országában növekedett. A 80-as évek elejétől visszatért Dániába, 1995-ben már legalább 8 pár költött, Olaszországban pedig, ahol 1994-ig nem volt bizonyított fészkelése, 1995-ben már 3 pár költését észlelték. A legfrissebb adatok szerint 1994 óta Iránban is fészkel.

  

A fekete gólya Magyarországon és Erdélyben

 

Magyarországon a fekete gólya párok száma legfrissebb adatok alapján 240-260 párra tehető. A magyarországi állomány súlypontja a Duna és a Dráva hullámterén, valamint Somogyban fészkel, de a középhegységekben is nagyobb számban előfordulnak a fekete gólyák.

Erdélyben gyakran előfordul, 2002-ben 120 pár fekete gólyát figyeltek meg.

Nagyenyed és környékén is felfigyeltek a fekete gólyára, az 1970-es évek elejétől kezdődően:

1970-ben a Szabaderdő fáin, estefele 35 példányt figyelt meg Kováts Gábor és Török Ferenc

1983 augusztusában a Fischer-telep mellett Lőrincz László 2 fekete gólyát fényképezett le, melyek 30 fehér gólyával együtt lépegettek

1989 tavaszán, Poiánán egy példányt látott Kováts Krisztián

1990-ben, a Szabaderdőben 8 fekete gólyát figyelt meg Török Ferenc

1990-ben Libus András, Arad mellett, egy Maros menti erdőben látott fészkelni 34 fekete gólyát

1993-ban a Kanyarodó-i tónál Lőrincz László ornitológus látott egyet

Egy 1995-ben végzett felmérés szerint a világon fészkelő fekete gólya állomány 65%-a van kitéve zavarásnak fészkelőhelyén, illetve telelőterületén. A zavarás fő tényezői a fészkelőhelyeken főleg erdészeti jellegűek. Ilyen probléma a költőhelyként szolgáló idős fák kitermelése, helyettük ipari nyersanyag-termesztő ültetvények telepítése. Második helyen említjük a táplákozóhely-vesztéssel járó vízrendezést, harmadik helyen pedig az elektromos távvezeték-oszlopok okozta áramütéseket.

 

Nemzetközi Fekete Gólya Konferenciák

 

Az első Nemzetközi Fekete Gólya Konferenciát Lettországban, 1993-ban rendezték, felismerve, hogy a faj hatékony védelme érdekében nemzetközi összefogásra van szükség. Nemzetközi munkacsoport alakult ki, melyhez a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1994-ben csatlakozott. A második konferenciára Spanyolországban, 1996-ban, a harmadikra Belgiumban, 2001-ben került sor. A negyedik Nemzetközi Fekete Gólya Konferenciát 2004 április 15-18 között Magyarországon, Dávod- Püspökpusztán rendezték.

A konferencián 20 országból összesen 95 résztvevő tanácskozott a fekete gólyák helyzetéről, a faj és élőhelyei védelmének aktuális kérdéséről. A konferencia tanulságait röviden összefoglalva kijelentették, hogy a fekete gólya elterjedési területén az erdőben, a fán fészkelő állományokat kivétel nélkül veszély fenyegeti, míg a sziklán fészkelő populációk viszonylag biztonságban vannak.

 

Madármegfigyelés

 

Ha madármegfigyelésre megyünk, vigyünk magunkkal jegyzetfüzetet, melybe feljegyezzük a dátumot, az éghajlati viszonyokat, mint például milyen az ég, fúj-e a szél, mely irányból fúj, esik-e az eső, milyen a levegő hőmérséklete.

Bejegyezzük, hány madarat láttunk és hány órakor. Nagyon óvatosan közelítjük meg a fészket, de mivel a madár bizalmatlan, jobb őt távcsővel követni. Szükség esetén kis kunyhót is építhetünk leveles faágakból, így közelebb kerülhetünk hozzá.

Legfontosabb ismertető jegye a fekete gólyának a kimért, méltóságteljes lépegetése, valamint az, hogy egyik lábát felhúzva, sokáig áll féllábon. 

Nem csak a madarásznak, az alkalmi megfigyelőnek is nagy élmény egy ilyen madár közelébe kerülni.

Nagyenyed vidékéről valószínű, hogy azért tűntek el, mert a Szabaderdő fáit kezdték kivágni.

Az erdő-mező madarainak védelme köztudatba átment, megszokott ténykedés. Azonban a víz közelében élő madarak védelme sokáig mostoha terület maradt. Ezek a madarak nem igényeltek semmiféle gondozást, mégis a mocsárvidékek, a deltavidékek madárgazdasága mesébe illő volt. A vízimadarak védelme elszakíthatatlan a vízi élettérnek a megóvásától, a fajok fészkelőhelyének védelmén kívül biztosítani kell telelőhelyeket is.

Azért, hogy unokáink is láthassanak fekete gólyát, meg kellene állítani az erdők kitermelését, mert minél kevesebb idős fa lesz, annál kevesebb a fekete gólya.

Ha már nem lesz több fekete gólya Nagyenyed és környékén, legyen e dolgozat tanúbizonyság arról, hogy itt élt, és nemcsak múzeumi tárgy, amivé válhat.

  

 

Felhasznált irodalom:

 

1.     Állat- és Növényhatározó természetjáróknak, Magyar Könyvklub, Budapest 2000

2.     Lőrincz László- Lőrincz Magor, A madártan története Erdélyben, „BF” Tudományos műhelyek, Nagyenyed 2003

3.     Lőrincz László- Lőrincz Magor, Nomina et systema avium Romaniae, „BF” Tudományos műhelyek, Nagyenyed 2003

4.     Magyar Nagylexikon, Magyar Nagylexikon Kiadó, IX-ik kötet, Budapest 1999

 

Error: Unable to read footer file.