Mikulás 2011

Kedves Diáktársaink!
December közepén járunk, és amint tudjátok, és remélem meg is tapasztaltátok, a Mikulás az idén is eljött (és sajnos, már el is ment). Aki jó gyerek volt, annál biztos járt. Hozzánk, a 11.C osztályba is bekukkantott, és egy ötletet hozott: miért ne lehetnénk az idén mi is örömhozó Mikulások? Egy rövid, vicces műsort tanultunk be, amit először a Kollégium óvódásainak és kisiskolásainak adtuk elő. Nagyon tetszett nekik, bekapcsolódtak az előadásba, ők is teljes szívvel és lélekkel énekeltek velünk, mi pedig nagy örömmel hallgattuk végig a Mikulásnak szóló versikéiket.
A Fehér megyei RMDSZ felkérésére, és hogy a környékbeli gyermekeket is megörvendeztessük, felkerekedtünk, és elmentünk Nagylakra, ahol maroknyi gyerek várt minket. Eleinte nagyon elcsüggedtünk és úgy éreztük, hogy a munkánkat nem lesz sikere, kevesen voltak, és nagyon visszahúzódóak, de be kell vallanom, hogy kellemeset csalódtunk, mivel kicsit nehezebben, de fél óra múlva már együtt énekeltek, táncoltak velünk. Ifj. Ladányi Sándor tiszteletes úr meg is hívott február végére egy farsangi foglalkozásra, amit szívesen el is fogadtunk.
A második „kiszállásunk” Magyarbényén volt. Itt már nem csak a gyerekek, hanem az egész református gyülekezet fogadott bennünket a református templomban. Adventi istentisztelettel kezdődött az együttlétünk, majd előadtuk a helyszűke miatt kissé lerövídített mikulási műsorunkat, amit viszont megtoldottunk néhány karácsonyi verssel, énekkel. Öröm volt látni, hogy nem csak a kicsik, hanem a felnőttek szemében is meghatódottság, öröm csillogott. Ez után a tiszteletes úr meghívott minket egy „szerény” kis vacsorára: volt ott töltött káposztától elkezdve süteményig, pánkóig minden. Hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi faluban ekkora szeretettel tudják fogadni a vendégeket! Énekszóval köszöntük meg ezt a számunkra is felejthetetlen estét!
Számunkra ez a két kiszállási lehetőség nagyon sokat jelentett, mivel bepillantást nyertünk, hogy mit jelent szórványban élni és tanulni. Fájt, mikor azt tapasztaltuk, hogy a kisgyerekek nem tudnak magyarul sem énekelni, sem verset mondani, mert nincs magyar óvoda, iskola, ahol megtaníthatnák őket. De azt is láttuk, hogy mennyire gyorsan és szívesen tanulnak. Szerintem hálásak kellene legyünk, hogy nekünk megadatott az a lehetőség, hogy anyanyelvünkön tanuljunk, és büszkék, hogy olyan híres és régi iskolában, mint a Bethlen Kollégium!
Mindenkinek áldott, békés, boldog karácsonyt, sikerekben gazdag újévet és kellemes vakációt kívánunk!

János Zsuzsanna 11.C osztály